175. Zöld levél
2015 év hala a kecsege

    A Magyar Haltani Társaság honlapján egy érdekes szavazáson – még az év elején – a kecsege, tudományos nevén Acipenser ruthenus, szerbül dugonosa kečiga, nosvica, nosatica, angolul és németül is Sterlet, a négyezret meghaladó szavazat 60 százalékával előzte meg a második helyen végző galócát (25 százalék) és a harmadik vágódurbincsot (15 százalék).
    A 'rajt-cél' győzelmet arató kecsege különös megjelenésű hal. Orra megnyúlt, testét pikkelyek helyett csontvértek fedik, belső vázát porc alkotja, farokúszója a cápákéra emlékeztet. Élőhelye az oxigénben dús folyóvizek sóderes-homokos vagy kemény agyagos mederszakasza, ahol a fenéken keresi kisebb gerinctelen állatokból álló táplálékát. A Fekete-tenger, az Azovi-tenger, a Kaszpi-tenger vízgyűjtő területén, az Északi Jeges-tengerbe ömlő folyók közül az Ob-Irtisz-Jenyiszej vízrendszerében honos. A Dunában és nagyobb mellékfolyóiban egészen Bajorországig előfordul.
    A Tiszában is őshonos, azonban a törökbecsei vizduzzasztó megépítésétől kezdve drasztikusan megritkult és ma már csak elvétve akad horogra ez a csemegének számító nemes hal. Testhossza az 1 métert, súlya a 7 kilogrammot is elérheti. Kedvenc eledele a tiszavirág lárvája, amelyet ormányával a folyó- aljzatból is kitúr. Általában néhány fős csapatokat alkot, a tél közeledtével azonban nagy rajokba verődik a mélyebb részeken. A tiszai halászok valaha ilyenkor vették elő két csónakkal vont húzóhálójukat, a palónyát, amellyel néhány kerítés elegendő volt a napi zsákmány megszerzéséhez. Mára azonban a kecsege duzzasztott folyószakaszokról eltűnt, de máshol is vészesen megfogyatkozott.
    Május-júniusban az áramló vízben kavicspadokon ívik. Egy-egy anyahal életkorától függően 5000-100 000 darab szürkésfehér színű ikrát rak, átmérőjük. A lárvák 4-5 nap alatt kelnek ki és megkezdik a Fekete-tenger felé vándorlást, de a tengert nem érik el és visszafordulnak. Ezt a vándorlási formát "imitált migratio"-nak hívják. A kecsege a régmúltban tengeri hal volt, és ennek jeleit a mai napig is hordozza.
    A kecsege hibridjei:
    1. Huso huso (viza) x Acipenser ruthenus (kecsege) = vicsege. Lényeges eltérése a kecsegétől: a bajuszszálak nem érik el a szájnyílást! A tenyészanyagot 1970-ben, a volt Szovjetunióból importálták.
    2. Acipenser baerii (szibériai tok) x Acipenser ruthenus (kecsege) = szicsege. Ez a szicsege igazi magyar "találmány", amelynél a szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézetben (HAKI) sikeresen végezték el a mesterséges keresztezést a két faj között. Az új hibrid kromoszómaszáma sem az anyai, sem az apai kromoszómaszámmal nem egyezik, tehát steril hibridek.
    A kecsege rokona a viza, Huso huso, 3-4 méter nagyságú, 5-600 kilogrammot is elérő hal. Rekordpéldányainál 9 méteres testhosszt és 1500 kg-os (sőt egyes források szerint 2700 kilogrammos) súlyt is mértek már.
    A korábbi években a nyúldomolykó, a kősüllő, a széles kárász, a menyhal és a magyar bucó érdemelte ki Az év hala címet.

Király János