UDOVIČKI, LAZAR
(1915-1997) [1]

    Budapesten született 1915. március 22-én. Apja neve Milenko (1884. szeptember 9-én született Moholon), cipész, anyja Hegyi Erzsébet (1886. július 15-én született Budapesten), háztartásbeli, budapesti lakosok. Be van írva a moholi születési anyakönyvbe.
    Az elemi és a polgári iskolát Moholon fejezte be. A mezőgazdasági középiskolát (földművelési és állattenyésztési szakon) Križevcin (Horvátország) fejezte be. A középiskola elvégzése után a prágai Mezőgazdasági Karra iratkozik. Egyetemi évei alatt bekapcsolódik a haladó egyetemista mozgalomba a jugoszláv egyetemisták körében. A Spanyol polgárháború kitörése után egy csapat egyetemistával Párizson keresztül, 1937-ben Spanyolországba megy. A republikánus hadsereg felbomlása után a nemzetközi brigadistáknak el kellett hagyniuk Spanyolországot. 1939-ben a még megmaradt jugoszlávokkal egy francia táborba megy. 1940 vége felé megszökik a táborból, később egy Mimi nevű francia nőt vesz feleségül. 1945. októberében Belgrádba jön, és azonnal bekapcsolódik az ország politikai életébe. A szerbiai Kommunista Párt vajdasági instruktora lett. 1946-ban a Szerb Képviselőház Ada-Mohol küldöttjének választották. Képviselői mandátuma alatt még a Szerb Köztársaság Elnökségének főtitkári állását is ellátta. A szerb képviselőházi mandátumának megszűnése után életútját a diplomáciában folytatja. 1951-1953 között Argentínába nevezik ki a JFNK (FNRJ) gazdasági tanácsosává. 1953-1955 között a Jugoszlávia milánói főkonzulja. 1955-1957 az Állami Külképviseleti Titkárság Dél-Amerikai előadójává nevezik ki, majd 1957-1959 között a brazíliai követségünk tanácsosává. 1959-ben a Venezuelai követségünk ügyvezetője, majd később nagykövetté nevezik ki, ahol 1962-ig marad. Venezuelából való visszatérése után köztársasági tájékoztatási titkárrá nevezik ki, és ezt a funkciót 1967-ig tölti be, amikor az uruguayi nagykövet posztjára távozik. Ezen a poszton 1971-ig marad. Amikor visszatér az országba, a Nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó bizottság titkára lesz a JSzSzK Elnökségének keretein belül, egészen 1976-ig, amikor a Föderáció Tanácsának titkárává nevezik ki, és ezen a poszton marad nyugdíjaztatásáig, 1984-ig. Nyugdíjba vonulása utána aktívan részt vesz Spanyol Harcosok Szervezetében, ennek titkára 1971-től egészen a haláláig. Újságírással is foglalkozott. Több munkája is megjelent. 1971-ben jelentette meg a Spanyolország – a jugoszláv önkéntesek visszaemlékezései a spanyol háborúra könyvét. Közvetlenül élete vége előtt adta át a nyomdának a Spanyolország, a fiatalságom – Levél a gyermekeimnek kéziratát, a könyv 1997. december végén jelent meg. Belgrádban hunyt el 1997. december 9-én, 82. életévében. A belgrádi Újtemetőben temették el az érdemes polgárok sorában.[2]

    [1] Bognár Mihály: „A moholi vadászat 130 éve” 72. oldal
    [2] Telečki, Ivan: Mol na Tisi, 494-497 oldal