Visszanyerni a régi hírnevet

    Köztudott, legalább is nekünk helybelieknek, hogy az adai sátortábor nagy hagyományoknak örvend. Az 1980-as évek elején épült tábor már az első évtizedben vajdasági jelentőségű hírnevet szerzett, sokfelől keresték fel a kempingezők, és töltöttek itt el pár hetet vagy egész idényt. Voltak évek, amikor 120-150 sátor, lakókocsi is helyet kapott a táborban, természeti adottságainak, a rendezettségnek, a vízpart közelségének, összességében magának a fekvésének köszönhetően, noha akkor még csak a legminimálisabb feltételeket tudta biztosítani…

Juhász Tibor és az adai, Tisza parti sátortábor részletei

    – Mi a helyzet ma, mit nyújt a sátortábor a természet-kedvelőknek? – tettük fel a kérdést Juhász Tibornak a kempingezők egyesülete elnökének, aki egyúttal a Vajdasági Kemping-egyesület elnöke is.
    – A sátortábor újabb kori története 2009-től számítható, amikor az egyesületünk megkapta az önkormányzat engedélyét és támogatását a meglévő tábor területének karbantartására és felújítására. Már abban az évben megkezdtük a terület tisztítását, amikor több fogyatékosságot is észrevettünk. Többek között a vizes gócok rendkívül rossz állapotát, és döntést hoztunk felújításukról. A következő évben, 2010-ben semmit nem tehettünk a rendkívül magas vízállás miatt, mivel a tábor árterületen fekszik. Ezt az időt viszont arra használtuk ki, hogy megoldjunk több szervezési formát. Így egyesületünket, vele együtt pedig Szerbiát is bevittük a kempingezők világszövetségébe, ami azt jelenti, hogy 2010-től Szerbia is rendes tagja ennek a világszövetségnek. Más szóval, Egyesületünk képviseli Szerbiát a világszövetség szintjén, ami több kedvezményre is feljogosít. Ezek után nemzetközi kártyát adhatunk ki, és élnek is ezzel a lehetőséggel a kempingezők. Ami a fejlesztést illeti, ugyanebben az évben indítottuk a lobbit a megfelelő minisztérium felé, megindokolva, hogy a Világszövetség tagja vagyunk, és egy sikeres pályázat útján 1 millió dinárig terjedő pénzösszeget kaptunk. Ezt az összeget új mobil vizes góc vásárlására költöttük, amellett felújítottuk a régit is, ugyanakkor a portásfülke építését is megkezdtük. Ez mellet az önkormányzat 500.000 dináros segítségével zúzott kővel borítottuk be a táboron átvezető utat a strandtól egészen a csónakkikötőig, így az áthaladás bármikor zökkenőmentes. Kiemelném, hogy az önkormányzat más anyagi támogatásban is részesíti az egyesületet, 400.000 dinárt irányzott elő a költségvetésben, amit céleszközként a tábor működésére használunk fel (víz, villany költségei, az őrök fizetése, szemétkihordás stb.), ezáltal lehet 5000 dináros családonkénti, azaz sátoronkénti „belépő” díjából fedezni a működési költségeket egész idényre. A villanyáramot most a csónakkikötőtől kapjuk, jelenleg mintegy 100 objektumot tudunk rákapcsolni, de igyekszünk minden évben bővíteni.
    – A látogatottság szempontjából milyen a mai év?
    – Azt mondhatom, hogy az idei év az utóbbi évek rekordéve, hisz eddig körülbelül 100 sátort, vagy úgy is mondhatjuk 100 családot (a családtagok számától függetlenül) fogadott be a tábor. Ebből 80 család a teljes idényre szóló bérletet fizette be, míg a megmaradt 20 (azaz 20%), a mozgó család, akik hosszabb rövidebb időt töltenek a táborban. Így állandóan van szabad hely. A vendégek összetétele is változatos, magyarán, sokan jöttek vidékről, akik itt töltik szabadságuk egy részét. Nyaralnak itt Szabadkáról, Újvidékről, Zomborból, Topolyáról, Belgrádból, Kikindáról.

Vadregényes tájon át vezet az út a táborba

    – Mindezek azt igazolják, hogy a sátortábor visszanyeri régi hírnevét?
    – Pontosan így van. De mindenekelőtt meg kell köszönni a régi vezetőségeknek eddigi ténykedésüket, különösen azoknak, akik 30 évvel ezelőtt a sátortábort építették, és szabad idejüket feláldozták egy ilyen csodálatos hely létrehozására, ami relatív rövid időn belül hírnevet szerzett, és közismertté vált. Szeretnénk visszaállítani a régi hírnevét, sőt a mai körülmények között még többet adni hozzá.
    – Milyen a hangulat a táborban, milyen tartalmakat tud nyújtani?
    – Itt két dolgot szeretnék kiemelni: az első a horgászási lehetőség. Ugyanis a tábort úgy alakítottuk ki, hogy a vízparton, 50-60 méteren nem telepítettünk sátrakat, így alkalmas helyet kaptunk a horgászásra magának a kempingnek a területén. A másik szórakozási lehetőséget a hálólabda és a tollaslabda pályák kialakításával oldottuk meg, ez is rendkívül népszerű és nagyban ki is használják. Ezenkívül minden év utolsó hétvégéjén megrendezzük a már hagyományos kemping-ralit (az idén negyedik alkalommal) ahova az egész országból várunk vendégeket, látogatókat. A három-négy napos rendezvény alkalmával igyekszünk megfelelő szórakozási lehetőséget biztosítani mindazoknak a természetbarátoknak, akik Adára látogatnak. Amellett, hogy a kempingezők együtt vannak, ismerkedhetnek, külön kísérő programokat is szervezünk kihasználva az adott lehetőséget. Főleg városlátogatás, templomok megtekintése, ismerkedés a falusi turizmus lehetőségeivel, művelődési programok a fő témák, de más nevezetes városokba is szervezünk kirándulásokat. Idén is megszervezzük ezeket a napokat augusztus utolsó hétvégéjén. Mindenkit szeretettel várunk, legyen az illető kempingező vagy nem.
    – Ezek után nyugodtan mondhatjuk, hogy a sátortábor alkotó része az adai turizmusnak?
    – Ez így igaz és célunk is, hogy bekapcsolódjunk Ada turisztikai életébe, amiben nagy potenciát látok nemcsak helyi, hanem országos szinten is. Valamikor sokkal magasabb fokon állt a kemping-turizmus, de a 90-es években nagyon visszaesett. Meg kell adni a lehetőséget, fel kell éleszteni a turizmusnak ezt az ágazatát is, főleg itt helyi szinten, de tágabb értelemben is, hisz más országokban ez sokkal magasabb szinten áll.

Vastag János