MUNKÁBAN ÉS SZÓRAKOZÁSBAN FORMÁLNI A ZENÉT

    Nem illik különbséget tenni írás és írás között, de én most mégis elmondom, kedvemre való interjú volt ez alábbi, amire már egy ideje készültem. Nem érdekes, hogyan sikerült időpontot egyeztetni, hiszen a közös jó szándék végig megvolt, s a mai világban az lenne a meglepő, ha egy sikeres külföldön élő zenész ráérne. Januártól augusztusra azért csak összejött és találkoztunk.
    Kaszás László, Adáról Magyarországra, Vásárhelyre elszármazott zenész, énekes és tanárról van szó. Beszélgetésünk családi keretek között zajlott, ami talán egyértelmű, hiszen nem csak maga van zenei berkekben, hanem szerettei, a feleség és a gyerekek is. Valamennyien, valószínű nem csak most, hanem minden bizonnyal az életben is ilyenek, egy röpke órácska alatt csípőből annyi adattal ismertettek meg, hogy jómagam felhőtlenül élveztem közvetlenségüket, humorukat – egyszerűen szeretni valók. De ugorjunk egy kicsit vissza, hogyan is kezdődött ez a pálya?

A Kaszás család

    Laci, mint fiatalember 1991-ben költözött el Magyarországra. Az elemi és a középiskolát Adán fejezte be, szülei ma is itt élnek, kötődése községünkhöz minden bizonnyal ennek is köszönhető. További tanulmányait már elszármazottként, Szegeden a Juhász Gyula Tanárképző főiskolán folytatta és igazából ekkor lépett a zenei pályára. Elmondása szerint a gyökereket gyerekkorából viszi, hiszen sokat köszönhet zeneiskolás tanárának, Jakobovics Andor tanár úrnak, aki már kölyök korában megkedveltette vele a muzsikát.
    – Szüleim és testvérem is mindvégig támogattak, sőt édesapám fiatal korában dobolt, igaz mi gyerekek sosem hallottuk, – mosolyog huncutul – de ennek a tudata is okított.
    Kaszás László, ma Vásárhelyen, Magyarországon, él családjával, és idestova már öt éve a sándorfalvi térség Alapfokú Művelődésoktatási Intézmény igazgatója. Felesége, Kaszás Krupiczer Kata, szintén ismert zenei berkekben, zongorázik, gitározik és műsort vezet. Ezek után mi sem természetesebb, minthogy amikor a két jelenlévő „fiatalembert” Kristófot és Kornélt kérdezem, ők vajon a tanuláson kívül mivel foglalkoznak, szinte sztereóban mondják: zongoráznak, dobolnak, gitároznak, és koncerteznek és már saját zenekaruk is van. Ez a zenészcsalád maga a feltöltődés, hiszen egész életükben, reggeltől estig ott van a muzsika szeretete és művelése, ami közös hullámhosszra hangolja őket.
    László, a büszke édesapa, nagy lelkesedéssel mesél iskolaigazgatói és tanári munkájáról egyaránt.
    – Szeretem a munkám, szerencsésnek mondhatom magam, mert évről-évre láthatom, hogy a zeneoktatással milyen csodálatosan sokoldalú személyiségeket lehet nevelni a gyerekekből. Imádok ilyen légkörben élni. Diákjaimmal évente többször is „előfordulunk” Adán, hiszen az adai Bartók Béla zeneiskola és a mi iskolánk már hosszabb ideje hagyományosan ápoljuk a kapcsolatokat. Tanulunk és tanítjuk egymást. Magánemberként is elmondhatom, hogy az én életemben a zene az egyik legfontosabb életelem, mert nem csak akkor foglalkozom vele, amikor tanítok és dolgozom, hanem még kedvtelésből is művelem, hiszen nagyon sok barátom is zenész. Megemlíteném egy világhírű kollégámat, aki az újzélandi származású Mathew Mitchell, gyakran jön Magyarországra és vele nem csak együtt zenélünk, hanem az iskolánkban kamaracsoportot is tanítunk. Több zenekarban is jelen vagyok, vagyis vagyunk feleségemmel, Katával, mint műsorszervezővel együtt, hiszen a munkánknak vajmi kevés az értelme színpad nélkül. Mi a zenésztársainkkal ott szeretünk lenni. Több ismert vajdasági művésztehetséggel léptünk már fel, mint amilyen Blahó Attila, Tóth Bagi Csaba, Harangozó Sebestyén, Varga Rudolf, Kurunci Andor, Bakos Árpád, Rácz Zsolt és még sorolhatnám. Nem szeretném kihagyni Bencsik Attilát, zeneszerző és előadó zongoraművészt, Krajcsovics Lilla énekest, László Boldizsárt, Tátrai Tibort, majd Al Di Meola világhírű gitárost és szerintem mindannyitok által ismert Pély Barnabást-Barnát sem. Talán ebben a világban már nem is a régió számít, hanem amit mindannyian szeretünk – a zene. Nagyon színes a csapat így többféle muzsikában élünk és játszunk, kezdve a lakodalmas zenétől a könnyűzenén keresztül a jazzig otthon vagyunk. Jelenleg is több koncertre készülünk, amit ha minden igaz, előadunk belföldön és külföldön is. Megyünk, bárhova, ahol igény van ránk. Szeptemberben Vajdaságban lesz fellépésünk, remélem, velünk együtt élvezitek majd.
    Sokat beszélgettünk még a Kaszás családdal munkáról, rendezvényekről és tervekről, mialatt bennem végig egy Kodály Zoltán gondolat motoszkált:
    „A zene lelki táplálék, és semmi mással nem pótolható. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be.”
    Így történik ez ezzel a családdal, hiszen a családfő, László nap, mint nap igazolja, hogy kitartása és szorgalma bizonyítéka annak, hogy ami számára a legfontosabb – a család és a közösség zenei nevelése – olyan munka, amellyel nemcsak számtalan további zenészt lehet adni a világnak, hanem a zenekultúra példaképévé is válhat. Gratulálunk!

Sáfrány Ágnes