Tüzes évzáró

    Június 24-e Szent Iván napja, Keresztelő Szent János és a nyári napforduló ünnepe, a szertartásos tűzgyújtás, a tűzugrás, a megtisztulás egyik jeles napja. Az adai Aranykapu Művelődési Egyesület hagyományosan ezen a napon tartja évadzáró műsorát, azért hogy felélessze és erősítse a megtisztulás élményét, vallják az egyesület alapítói.
    Az évzáró műsort minden évben a természetben, a szabad ég alatt, földhöz, tűzhöz, vízhez közel szokták megtartani, de az idén, sajnos, megnyíltak az ég csatornái, s a táncosok, énekesek, zenészek a színházterembe kényszerültek. A színpadra lépők így, a természettől távol is megteremtették azt a bensőséges, azt az ősi hangulatot, amely a ma emberét az egykor volt kalapos, csizmás, rokolyás, pártás világba repíti vissza.

    Az évzárón az Aranykapu vendégeként bemutatót tartott az Aranyszarvas baranta csoport, majd moholi dalokkal mutatkozott be az egyesület nemrégiben alakult Rokolya népdalkórusa. Karikáztak, kergetőztek a zeneovisok, Kis Boglárka somogyi dalokat énekelt, Áradi fáradi címmel pedig somogyi gyermekjátékokat és táncokat mutatnak be az Apróka néptáncegyüttes tagjai, ők a Kőketánc vetélkedőről ezüstéremmel tértek haza. Ezt követően a Gödölye népzenekar Kurunci Andor vezetésével délalföldi dalokat muzsikált, majd csizma csattogott, pántlika libbent, szoknya röppent, amikor az Aranyvirág tánccsoport igazi magyar temperamentummal a közönség elé lépett a Torontál zenekar közreműködésével. Majd somogyi dalokat énekelt Lepár Emese, őt a Szólj, síp szólj! vetélkedőn dicséretben részesített Kisvirág népdalkórus összeállítása követte, ezután népmesét mondott Mészáros Júlia, a Kopogtató néptáncegyüttes pedig vidám hangulatú rábaközi táncokat mutatott be. A Középiskolások Művészeti Vetélkedőjén a Magyarszentbenedeki testvérek című összeállítással második helyezést elért táncosok, Zombori Péter és Csuvik Oszkár is bemutatták kiválónak értékelt koreográfiájukat, végül pedig a Szólj, síp szólj! népzenei vetélkedőn bronz plakettel jutalmazott Pántlika leánykórus bácskai dalokkal szórakoztatta a jelenlevőket.
    Az évzárón az egyesület tagjai megragadták az alkalmat, hogy támogatóiknak, oktatóiknak köszönetet mondjanak, hiszen csak segítségükkel valósíthatják meg küldetésüket, ami nem más, mint az, hogy az ősi táncokat, dalokat, hagyományokat, tisztelve, elsajátítva a jelen és utókornak megőrizzék és továbbadják.
    Természetesen a tűzugrás sem maradt el, miután elállt az eső a hagyományokat tisztelve mindenki átugorhatta a tüzet, amelynek melegsége, narancsszíne átjárja a kiégett lelkeket, és a szeretet melegségével tölti meg.

Józó Krizsán Mónika