EMLÉKEZÉS

    Az ember egyik tulajdonsága, hogy képes emlékezni, képes arra, hogy a közeli vagy távoli múltból képeket, gondolatokat vagy éppen érzéseket idézzen fel. Ez egyik megkülönböztetője a többi élőlénytől. Az emlékezés – mondhatnánk úgy is – hogy az agysejtekben tárolt képek, érzések, gondolatok, átélt események, a felhalmozott tudás előhívása, megjelenítése, amit mindenki egyéni módon él át. Emlékezni lehet szépre, jóra, kellemesre, de mindezek ellenkezőjére is. Az emlékeket a múltból merítjük, mert minden előző pillanat már a múlté. Emlékezni szép és jó, mert így nem süllyednek a feledés sötét mélységébe az átélt élmények, nem feledjük el szeretteinket, elődeinket, elmúlt de nem kihalt érzéseinket valakik vagy valamik iránt.

Nagy Gyula, a Kertbarát vezetője munka közben

    Meggyőződésem, hogy ilyen és hasonló érzésektől vezérelve alakították ki a Millecentenáriumi emlékparkot a megfelelő emléktáblával 1996-ban, a magyarok ezerszáz évvel ezelőtti honfoglalásának állítva emléket. Felemelő érzés tudni azt, hogy már ezerszáz éve itt élnek őseink, itt élünk mi is, függetlenül a történelem és a politika zűrzavaros világától. Emlékpark – nagyon szép gondolatokat ébreszt az emberben, különösen, ha tudja igazi értelmét. Emléket állítottunk egy eseménynek, ami szorosan kötődik hozzánk, még így jelképesen is.
    Az emlékezés ellenkezője a feledés, ami, úgy tűnik napjainkban mind jobban kifejezésre jut. Elfeledtük, hogy van Millecentenáriumi emlékparkunk, amit mi emberek hoztunk létre abból az alkalomból, hogy ezerszáz éve itt élünk… Rúttá és visszataszítóvá tudjuk tenni azt, amit mi alkottunk, ha nem viseljük gondját kellőképpen. Miért mondom ezt? A napokban újra kisétáltam az emlékparkba, gondolván jött a tavasz, új köntösben, tisztán és rendezetten találom majd. Csalódnom kellett. Ugyanaz a látvány tárult elém, mint a múlt év őszén: mindent a gaz vett hatalmába. Életerős, buja hajtásával szinte láthatatlanná tette az amúgy szépen kifejlődött díszcserjéket, a tábla alig látható, szóval a helyzet semmit sem változott, ugyanolyan elhanyagolt, mint előtte is volt. Azt a benyomást kelti, mintha nem lenne gazdája. Vagy nincs is?! Akkor meg minek és kinek hozták létre?
    Látva az áldatlan helyzetet a szóban forgó parkban ezúttal elsőként az adai I. Helyi Közösség reagált. Nagyon minimális anyagi ráfordítással, inkább jó szervezési érzékkel lekaszáltatta a nagyra nőtt gazt, füvet, és ezzel a park visszanyerte igazi arculatát. A munkát a Kertbarát KFT végezte. Ki kell hangsúlyozni a munkához való hozzáállásukat, nagyfokú megértésüket, mert amikor szóvá tettük, mi a gond a parkkal, azonnal munkához láttak, és egy-két órán belül el is végezték a munkát. Minden dicséret megérdemli őket.