Nyelvi figyelő
Pöszörög

    Vidékünkön, így Adán is lehet hallani az érdekes hangzású pöszörög igét. Nálunk a még fel nem forrt víz hangjára utalnak vele, a sustorog szinonimájaként használják. Másutt más jelentésben szerepel. Cserszegtomajon, Balatonkeresztúron a széllel kapcsolatban emlegetik, ’fújdogál, lengedez’ értelemben. Vörsön ’többször halkan szellent’ a jelentése. Datkon viszont pityergésre, szepegésre vonatkoztatják. A szóban forgó igének pöszörget változata ’lassú tűzön főz’ értelmet hordoz. A pöszöre melléknév Görgetegen használatos ’gyors beszédű, hadaró’ jelentésben. A pöszöri főnév Debrecenben kisfiú tréfás megnevezése.
    A pöszörög minden bizonnyal összefüggésben van a pöszög igével. Ennek is eléggé szerteágazó a jelentése: (kása, lekvár, must) ’forrás közben pöszörgő hangot ad’ (Döbrököz, Nagytárkány), ’többször halkan szellent’ (Hódmezővásárhely, Cegléd), (szél) ’gyengén fúj’ (Fülöpszállás, Hódmezővásárhely), ’szepeg’ (Temesság, Csantavér). Már a XVII. század elejéről van adat róla, akkor ’sziszeg, sziszegő hangot’ ad értelemben említik. A XVIII. század végén ’szipog’, illetve ’szepeg’ jelentésben fordul elő. A XIX. század második felében kialakult egy további, ’selypít, selypesen beszél’, illetve ’félig síró hangon ejti ki a hangokat, mintha pösze volna’ jelentése. Ez már feltehetően a ’selypes’ jelentésű pösze melléknév hatásáról tanúskodik. Többek között Szőregen fordul elő ’pöszén beszél, selypít’ értelemben a pöszög ige homonimája. Sopron környékén használatos a pösszent (’szellent), a Csallóközben, Pannonhalmán a pösszös (’pöffeszkedő, felfuvalkodott, kevély’), a Csallóközben a pösszösködik (’felfuvalkodik, kevélykedik’).
    A pöszörög igének rokon értelmű szavai közé tartozik a sustorog, a zubog, a buzog, a fortyog, a bugyborékol, a gyöngyözik, a pezseg stb. A sustorog jelentése elsősorban ’tompán, mélyebb hangon sistereg’, a népnyelvben pedig ’suttogva beszélget’ vagy ’halkan zúgolódik’. Régen a bizsereg és a bizseg is kifejezett ’sustorog’ jelentést. A zubog folyadékra vonatkozik, amely ’mély, tompa, lüktető hangot adva kavarog, forr vagy zuhog’ A buzog eredetileg népnyelvi szó, ’bugyborékolva kavarog, forr’ az értelme, a választékos szóhasználatban ’zubogva tör elő’, illetve ’bőven ömlik’ jelentést hordoz, az irodalmi stílus olyan személy vonatkozásában használja, akinek élénken kering a vére, akit indulat hat át, kifejezheti azt is, hogy ’érzés, indulat nagy erővel hat át valakit’, gúnyos beszédben pedig ’buzgólkodik, szorgoskodik’ a jelentése. A fortyog folyadékra utalva ’forrva pöfög, bugyborékol’ értelmet hordoz, személlyel kapcsolatban ’magában dühöng, morgolódik’ a jelentése. A bugyborékol egyrészt mozgó folyadékkal kapcsolatosan fejezi ki, hogy (buborékokat vetve) ’halk loccsanásokra emlékeztető hangokat ad’, másrészt (az irodalmi szóhasználatban) nevetésről, kedvről megállapítja, hogy ’szinte fékezhetetlenül elő-előtör’. A gyöngyözik választékos stílusminősítésű szó, különféle jelentéseket hordozhat_ ’vízcseppektől csillog’, ’apró buborékok keletkeznek benne’, (zenei hangok sora) simán, tetszetősen pereg’. A pezseg elsősorban arra utal, hogy (folyadék) ’apró buborékokat fejleszt’. Az élénk, tettre kész emberre mondják, hogy pezseg a vére, az élénk, vidám élet is pezseg. Régen a hemzseg, nyüzsög szinonimájaként használták.

Dr. Molnár Csikós László