NEGYVEN ÉVES OSZTÁLYTALÁLKOZÓ A MŰSZAKI ISKOLÁBAN

    Négy évtizedes, jubileumi osztálytalálkozót tartottak 2004. május 22-én, Adán az 1961-ben alapított műszaki középiskola első generációs diákjai, akik – mondhatni – nemcsak Adáról, hanem az egész világból jöttek össze, hogy felelevenítsék ifjúkori emlékeiket, emlékezzenek egymásra, tanáraikra, az azóta eltelt évekre.
    Ők képviselik az adai középiskola történetének hőskorát, hisz az elsők voltak, akik ebben a városban gépésztechnikusi oklevelet szereztek. Íme a névsoruk:

    Adankó Iván, Apró László, Bor István, Bilicki Mihály, Dávid János, Dóczi Dezső, Dudás János, Ljubomir Đorđević, Fejes László, Gubik József, Radivoj Jakovljević, Kokrehel József, Kószó György, Magó József, Ivan Mrđanov, Nagy János, Palatinus Károly, Pesznyák Kálmán, Szollár Nándor, Sarnyai Mária, Somogyi Béla, Sutka Antal, Tóth Ferenc, Miroslav Udovički, Vámos István, Zanai István, Zsiga Sándor és Radovan Tošin. Osztályfőnök Kiss Irén.
    A felsoroltak között vannak, akik már nincsenek az élők sorában, mások távoli országokban, távoli földrészeken élnek, de ahogy a találkozóra küldött leveleik is mutatják, ezen a napon lélekben mindnyájan együtt voltak.
    16 órakor az iskolaépület előcsarnokában Cseszkó Klárának, a házfelügyelő-pedellusnak a kezében megszólalt az órára hívó kézi csengő, és a 40 éves osztálytalálkozóra összegyűlt „diákok”, az osztályfőnök és itt lévő tanáraik társaságában bevonultak a tanteremben, és ott némi keresgélés, töprengés után mindenki elfoglalta a maga helyét.
    Baranyi Zsuzsanna, a Műszaki Iskola jelenlegi igazgatója – Csőke Ezsébet, igazgatóhelyettes kíséretében – üdvözölte a vendégeket és az összegyűlteket, majd közölte, hogy erre az ünnepi alkalomra egy szerény irodalmi programot készítettek, melynek keretében Bezdán Lili harmadikos textiles tanuló felolvasta Ady Endre: Üzenet egykori iskolámnak című versét. Ez után az igazgatónő így szólt az ünnepeltekhez:
    „Nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy 40 év után én köszönthetem itt, az adai Műszaki Iskolában az első generációt, akik az 1963/64-es tanévben végeztek.
    Négy évtized nagy és hosszú idő. Az iskola az óta megkopott, megváltozott. Önök 40 évvel ezelőtt fiatalon, teli életerővel, fiatalos lendülettel feszültek neki az életnek. Álmaik, vágyaik, terveik voltak. A füzetekkel, könyvekkel együtt gyerekkoruk emlékeit is belegyömöszölték a hátizsákba és elballagtak. Átigazoltak a felnőttkorba.
    Ma ismét útra keltek, hogy, találkozzanak, 40 év után felidézzék a régi emlékeket.
    Bízom abban, hogy ennek a találkozónak lesz folytatása.
    Őrizzék tovább e hitet, mely erőt ad elviselni a sorsunkat, hogy ne roskadjunk össze a nehézségek súlya alatt, hanem akár mázsás terheket is képesek legyünk cipelni.
    A mai találkozóval erősödjön meg az egymás iránti szeretetük, mert ahol szeretet van, ott remény és jövő is van. Kívánok mindannyiuknak erőt, egészséget, kitartást. Ma pedig érezzék jól magukat!”
    A beszéd után ismét Bezdán Lili diáklány, az iskola jelenlegi tanulója olvasta fel Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért című versét.
    Gajda Irén tanárnő is részt vett az osztályfőnöki órán, és az igazgatónő üdvözlő beszédének hallatán, valamint a táblára írt Benjámin-idézet láttán, érzelemmel fűtött beszédet intézett egykori diákjaihoz. Rámutatott az iskola akkori jó légkörére, az inspiráló hangulatra, arra, hogy szinte játszva tanultak, és hogy ő mindig kész volt a tanulókkal való igazi barátságra, az alkotó, játékos együttműködésre. Örül, hogy diákjai ilyen sokra vitték. Végül a következő, Tóth Árpád-idézettel fejezte be beszédét:
    „Fény vagy te is, lobogj hát!
    Melegíts és égess!
    Hinned kell, hogy a világ
    Teveled is ékes.”
    Baranyi Zsuzsanna felkérte a jelenlévőket, hogy egy csoportos osztálykép elkészítésére ismét fáradjanak ki az iskola előcsarnokába, ahol a kidíszített háttér előtt való felsorakozás előtt Apró László köszöntötte az osztálytársakat és a vendégeket, Szollár Nándor sárga virágból kötött csokrot, Dávid János pedig az osztálytabló megnagyított és ízlésesen bekeretezett példányát nyújtotta át az igazgatónőnek.
    Ez után Kiss Irén osztályfőnök megnyitotta az órát, kinyitotta az osztálynaplót és bejegyezte a találkozó idejét, tartalmát és célját.
    Apró László az első padból jelentkezett, és hetesként a következő jelentést tette:
    - Üdvözlöm a megjelent osztálytársakat és tanárokat, azokat is, akik el tudtak jönni, de azokat is, akik távol maradtak, akiket a szél messzire vitt. Gondolom, lélekben ők is velünk vannak. A mai Magyar Szóban egy megemlékezés jelent meg a találkozóról és az azóta elhunyt osztálytársakról, tanárokról. Ennek alapján kérem, hogy felállással és egy perces hallgatással tisztelegjünk és adózzunk az elhunytak emlékének!
    Vigyázzban állás és egy perces hallgatás következett. A táblán színes virágok rajza és egy felirat, idézet Benjámin László verséből:
    „Mi dolgom?… Mint csepp a folyamban olvadok hömpölygő koromba, végzem, amit kimért, szolgálva magamat a nép, az emberiség harcát az örök életért.”
    Az osztálytalálkozó után, este a diákok és tanáraik, házastársukkal együtt az adai Laguna vendéglőben társas vacsorán és mulatságon vettek részt.

Király János