Az 1944–45-ös áldozatokra emlékeztek
A fájdalom keresztje azonban megmaradt az áldozatok hozzátartozóinak szívében

    Az 1944–45-ben ártatlanul meghurcolt és kivégzett áldozatok tiszteletére tartottak megemlékezést november 2-án délelőtt a moholi római katolikus temetőben emelt nagy keresztnél a Vajdasági Magyar Szövetség, a moholi katolikus plébánia és a Csobolyó Művelődési Egyesület szervezésében.

    A megemlékezés kezdetén a temető kápolnájánál ft. Mester Dániel plébános celebrált szentmisét, majd az egybegyűltek az 1944–45-ben ártatlanul meghurcolt és kivégzett áldozatok tiszteletére emelt nagy kereszthez vonultak, amelyet a Himnusz dallamainak felcsendülése után ft. Mester Dániel plébános szentelt meg, majd Kinka Erzsébet, a VMSZ tanácsának tagja mondott köszöntőt. Ebben kiemelte, mindazok, akik 1944 őszén és ’45 telén az életükkel fizettek magyarságukért, azért haltak meg, mert bátran vállalták magyarságukat. Leszögezte, kötelességünk mindent megtenni annak érdekében, hogy a történelmi események a helyükre kerüljenek, hogy kiderüljön az igazság. Hangsúlyozta, hét évtizedet kellett várni arra, hogy hivatalosan is eltöröljék a délvidéki települések magyarjainak kollektív bűnösségéről szóló törvényt, majd a megbékélés és a tényfeltáró bizottság munkájának fontosságáról isbeszélt , hozzátéve, hosszú út vezetett a méltó kegyeletadás és a végtisztesség kiharcolásához, a fájdalom keresztje azonban – ahogyan fogalmazott – megmaradt az ártatlanul meghurcolt és kivégzett áldozatok hozzátartozóinak szívében.

A nagy keresztet ft. Mester Dániel plébános szentelte meg

    Patyi Lajos, a VMSZ tartományi parlamenti képviselője beszédében az emlékezés fontosságára hívta fel a figyelmet, kiemelve, hogy az ember általában tiltakozik, menekül a rossz emlékek, a más emberek által elkövetett szörnyűségek elől, hiszen nem fogható fel számára, mi vezérelhette azokat, akik a tetteket elkövették, ugyanúgy, ahogyan a mai világban sem fogható fel, mi vezérli a szörnyűségeket és gyilkosságokat elkövető embereket. A nagyapjával folytatott beszélgetések részleteinek felidézése után kifejtette, megrendítő dokumentumok szólnak a délvidéki vérengzések magyar áldozatairól, amelyekben nemcsak a számokról és a kivégzések okairól olvashatunk, hanem azokról a minden képzeletet felülmúló kínzásokról és szenvedésekről is, amelyek a sok tízezer áldozat halálát megelőzték.
    A megemlékezés folytatásában Hajnal Orsolya és Hatala Andrea alkalmi műsorát követően az egybegyűltek megkoszorúzták a nagy keresztet, amelynél Magyarország Szabadkai Főkonzulátusa nevében Kolláth Erika, a Magyar Nemzeti Tanács nevében Krizsán Vilmos, Ada község önkormányzata nevében Búcsú Attila és Urbán Mónika, a Szerb Haladó Párt nevében Stanka Mihajlov és Zoran Dragin, a VMDP nevében Györe Béla, a VMSZ nevében pedig Kinka Erzsébet, Patyi Lajos és Világos Tibor helyezték el az emlékezés virágait, majd a rendezvény a Szózat közös eléneklésével zárult.

H. A.