Nyelvi figyelő
Zsarolóvírus

    Zsarolóvírus – hallom a számomra eddig ismeretlen szót. Azon tűnődöm, mit is jelenthet, és vajon két szóba kéne-e írni? Aztán a helyesírási kérdésről el is feledkezem, miután váratlanul eszembe jut, hogy hiszen ennek az ún. zsarolóvírusnak az áldozata voltam nemrégiben én is, csak nem tudtam, hogy így nevezik. Arra meg végképp nem gondoltam, hogy nagy irodalma van a zsarolóvírusnak, amelyből mindent megtudhatunk e veszélyes vírus fajtáiról, támadási módszereiről, az okozott károkról, terjedéséről, az esetleges védekezési lehetőségekről és minden egyébről, ami ezzel kapcsolatos.
    Számítógépes vírusról van szó, és nem biológiai vírusról. A vírus szót a számítógépek megjelenése előtt csak bizonyos fajta mikroszkopikus nagyságú biológiai organizmusok megnevezésére használták, amelyek az emberre nézve jelentős fertőzési kockázatot jelentenek. E vírusok ellen hatékony gyógyszer, oltóanyag mindmáig nem igazán áll rendelkezésre, ráadásul újabbnál újabb vírusokkal kell állandóan szembenéznünk. Nemrég a Zika-vírus keltett nagy ijedelmet, de ott van az ebola, a madárinfluenza, a HIV, hogy a rengeteg influenza-vírusról ne is beszéljünk.
    A számítógépek korában a vírus szót biológiai jelentésén kívül a számítógépes programjainkat elrontó, saját állományunkba kéretlenül befurakodó, rosszindulatú programokra is használjuk. Az elnevezés nagyon találó, mert ezek sok mindenben hasonlóképpen fejtik ki hatásukat a számítógépek világában, mint a biológiai vírusok az élővilágban. Megfertőzik az állományt, terjesztik a fertőzést, és sajnos nem alakult ki hatékony védekezési módszer ellenük.
    Az újonnan megjelenő és egyre terjedő biológiai vírusokon kívül a számítógépes vírusok egyre agresszívebb jelenlétét is kénytelenek vagyunk tudomásul venni. Rengeteg rosszindulatú szoftver – féreg – van jelen a számítógépek világában, állandóan újabbak jelennek meg, és nagyon komoly bajt okoznak a számítógép használatában. Ezek egyike az ún. zsarolóvírus (ransomware), mely tulajdonképpen lehetetlenné teszi, blokkolja az áldozat hozzáférését saját anyagaihoz. A megnevezése nagyon találó, hiszen voltaképpen úgy működik, mint a krimifilmekből ismert ember- vagy ékszerrablás: elrabol valakit/valamit, és aztán váltságdíjat követel azért, hogy visszaszolgáltassa. A zsarolóvírus lezárja a felhasználó elől saját állományát: dokumentumokat, adatokat, képeket, hanganyagot, videofelvételeket vagy bármi mást. Az értékesebb anyagokért néha milliós nagyságrendű összegeket is követelhetnek… És az eredmény? Nos, ez a kiberbűnözés világában is úgy van, ahogy a valóságban is lenni szokott. Már volt, aki fizetett, de mégsem kapta vissza fontos dokumentumait. Nem könnyű elkerülni a zsarolóvírus bekerülését állományunkba, ugyanis nagy gondot fordítanak arra, hogy megtévesszék a számítógép-felhasználót. E-mail levelekben, „álruhában” érkezik a vírus. Van úgy, hogy a szolgáltató bőrébe bújva, van úgy, hogy a megszokott levelezőpartner, esetleg egy hivatalos levél képét ölti magára, és olykor odáig megy a cinizmusban, hogy a felhasználó saját alakját veszi fel.
    Elszomorító helyzet. Tönkrement anyagaink feletti búslakodásunkon nem sokat segít, hogy legalább sikerült találó elnevezésekkel – vírus, zsarolóvírus (egybeírva), féreg – illetni e felháborító visszaéléseket. Tanulságképp pedig mindenképpen érdemes megszívlelni azt a felismerést, hogy a számítógép nyújtotta lehetőségeket napjainkban egyre inkább célszerű óvatosan és fenntartásokkal kezelni.

Hódi Éva