Teológiai gondolatok
Az ember igaz kincse

    „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol moly és szú emészt, és ahol tolvajok törnek be és lopnak. Inkább gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem moly, sem szú nem emészt, és ahol tolvajok nem törnek be, és nem lopnak. Mert ahol a kincsed van, ott van a szíved.” (Mt 6, 19-21)
    Aligha tévedünk, ha kimondjuk, hogy az ember természeténél fogva különböző értékek, kincsek gyűjtésére törekszik. Az is az igazsághoz tartozik, hogy annál többnek, többre tartjuk embertársunkat, ha az ezeknek a kincseknek a sokaságában él, ha az értékek tömkelegében fürdik. Valójában nincs is semmi baj az anyagi javakkal, amíg életünk, megélhetésünk biztonságát szolgálják. Ez ugyanis minden ember joga, vagy – ahogyan a Biblia fogalmaz – a munkásnak joga van az igazságos bérre. Jézus híres hegyi beszédében mégis valami nagyon fontos dologra figyelmeztet, arra, hogy tudniillik a földi kincsek – vagyis amit az emberek általában értéknek tartanak – nem maradandóak. Ki vannak téve a pusztulásnak, az enyészetnek, az eltűnés veszélyének. A drága ruhákat kikezdi a moly, a többi értéket ellophatják, vagy megeszi őket az idő vasfoga.
    Jézus a veszélyek felsorolásával nagyszerűen mutat rá, és hívja fel tanítványainak, valamint követőinek a figyelmét, miszerint ne itt a földön, hanem a mennyben gyűjtsenek kincseket. Másképpen fogalmazva, arra figyelmeztet bennünket, hogy olyan kincsekre törekedjünk földi életünk során, melyek értékek lesznek a mennyben.
    Jézus – mint tanításában oly gyakran – ennek módját nem határozza meg. Ránk bízza a dolgok megoldását, mert tudja, hogy Isten szívünkbe írta törvényét. Tudja, hogy egyetlen emberi törvény sem írhatja felül az isteni útmutatásokat, és azt is, hogy a kettő nem állhat egymással szemben. Vagy ha így teszünk, vagyis a kettőt egymással szembe fordítjuk, vagy párhuzamban használjuk, esetleg egymástól függetlenül alkalmazzuk, akkor rosszul tolmácsoljuk Isten akaratát. Tudjuk tehát a teendőnket, csak figyelni kell el nem altatott lelkiismeretünkre!
    A Biblia ószövetségi része is több helyen segít eligazodni az Úr tanításában. Így Tóbiás könyvében a következőkről olvashatunk: „Amennyi vagyonod lesz, aszerint segíts másokon: ha sok lesz, adj többet, ha kevesebb lesz, adj kevesebbet, de ne feledkezzél meg a jótékonykodásról.” (Tób 4, 8-9). Sirák könyve is hasonlóan fogalmaz: „Jótéteményeket gyűjts a kincses kamrába, azok majd kimentenek a bajból téged.” (Sir 29, 12)
    A fenti szentírási idézetek világossá teszik, hogy a rászorulók megsegítéséről, támogatásáról, illetve a jócselekedetekről van szó. Ezek földi életünk egyetlen maradandó kincsei.
    Jézus figyelmeztetésének utolsó mondata arra hív bennünket, hogy szívünket, azaz egész életvitelünket Isten akarata felé irányítsuk. A tanítvány feladata ugyanis, hogy keresse Isten országát, hogy egész életét az Isten uralma utáni vágy töltse be. Ezt a gondolatot fogalmazza meg a Hegyi beszéd méltán ismert üzenete: „Keressétek először az ő országát és igazságát, és mindezeket megkapjátok ráadásképpen.” (Mt 6,33)

Morvai Matild, MA