broj 202. szám

    A Tisza mindnyájunk örökös szerelme, a művészek kimeríthetetlen témája. Gyermekkori élményem Petőfi Sándor A Tisza című költeménye, amelyben egy helyütt ezt mondja: "Boldog órák szép emlékeképen / Rózsafelhők usztak át az égen." 2016. március 29-én, amikor az az emlékezetes jégeső hullott Adára, a Tisza partján bicikliztem és az elém táruló látványtól elállt a lélegzetem. A bánáti oldalon, az Aranka torkolatánál, Padé irányában gyönyörű rózsafelhők úsztak és képük visszatükröződött a tükörsima vízen. Vihar előtti csend honolt a tájon. Minden meseszépnek látszott, azonban a rózsafelhők csakhamar viharfelhőkké tornyosultak és bennem is baljós sejtelmek ébredtek, de még készítettem egy sorozat fényképet a mesebeli tájról. A címoldali fotó az említett napon 16,05 órakor készült, amikor az ellenkező irányból, északnyugat felől már megdörrent az ég és akkor láttam, milyen iszonyatos viharfelhő közeleg Ada felé. Mire biciklivel hazaértem, már kövér esőcseppek verdesték a vállam, utána meg iszonyatos zápor és jég zúdult ránk. Alig egy óra alatt bemutatta a táj a legszebb, majd a legfélelmetesebb arcát is.

Fényképezte: Király János