Nyelvi figyelő
Felújított régi helységnevek

    Eléggé ismerjük a környezetünkben levő helységek nevét? Bizony előfordul, hogy olykor nem sikerül azonosítanunk őket. Egyik hetilapunkban a riportalany által említett Palona név után zárójelben és kérdőjellel a Palánka jelent meg.  A riport egy olyan magyarról szól, aki egy évtizede Amerikában él, és számon tartja, hogy édesapja Bácson és Palónán volt körzeti orvos, az itt élő újságíró viszont nem tudja azonosítani. Palona vagy szerb nevén Plavna Bács községhez tartozik, Bogyán (Bođani) és Bácsújfalu (Bačko Novo Selo) között fekszik. Számos egyéb helységnévvel együtt a Palona a XX. század elején végzett helységnévrendezés idején vélt hivatalossá. Ez a név a felújított középkori nevek közé tartozik, tehát nem fordítás vagy mesterséges alakváltoztatás eredménye. Egy 1316-ból való dokumentumban Palana formában szerepel.
    Vidékünkön több korabeli helységnév is ilyen típusú, tehát felújítás eredménye. Zömük nemigen él a köztudatban: Kabol Koviljnak felel meg, Tárnok Begejcinek, Szilbács Silbašnak, Boldogasszonyfalva Gospođincinak, Hódegyháza Jazovónak, Szőlősudvarnok Banatski Dušanovacnak, Tiszatarros Tarašnak, Versecvát Vatinnak, Aradi Aradacnak, Ecsehida Ečkának.
    A Kabol névre már 1276-ből van adat. A Bácska délkeleti részében fekvő helység a tizenkilencedik században még két részből állt, Felső-Kovilból és Alsó-Kovilból. Ezek 1905-ben a FelsokaboI és az Alsókabol nevet vették fel, majd hamarosan csak Kabolként kezdték említeni őket. Tárnokot a tizenkilencedik században Toráknak nevezték. Volt Kis-Torák és Nagy-Torák. A középkorban még Tárnok szerepelt a helyén, 1300-ban említik. A Szilbács XIII. századi név. A tizenkilencedik században Szilbás alakban szerepelt a helység neve, a helységnévrendezés idején vette fel újra a régi Szilbács nevet. Boldogasszonyról, vagyis Szűz Máriáról gyakran neveztek el helységet a középkorban. Ezek egyike a Délkelet-Bácskában levő Boldogasszonyfalva. Ezt a nevet a szerb lakosság a saját nyelvén Gospođincinek mondta, ebből alakult ki a Goszpodince név, amely a monarchia idején hivatalos volt, egészen 1904-ig, Ettől kezdve 1922-ig a Boldogasszonyfalva nevet viselte, majd a Jugoszláv Királyság hatóságai a Gospođinci nevet adták neki. A mai Jázova helyén Hódegyháza feküdt a középkorban, a források többek között 1274-ben és 1337-ben említik. A Hódegyháza név a Hodics településrész nevében maradt fenn. l881-ben felújították, és hivatalosan is a helység nevévé vált. A Szőlősudvarnok nevet is a helységrendezés idején újították fel, miután az addig Rogendorfnak nevezett helységet egyesítették Szőllős-Ittvarnokkal.  Az Udvarnok név egyébként Törzsudvarnok (Banatski Dvor) nevében maradt fenn, amely Szőlősudvarnok közelében fekszik. Régebbi magyar nevét kapta a bánáti Tarras 1911-ben, amikor a Tisza jelzővel bővített Tarros névvel látták el. A Tarros név már 1200 körül előfordult, de a tizennegyedik és a tizenötödik században is említik. A Verseczvát név a Vattinát váltotta fel 1905-ben (a középkori Vát emlékére), az Ecsehida pedig 1911-ben az Óécska nevet, az Écska azonban maradt.

Dr. Molnár Csikós László