Április – aperire

    Ó, az a bolondos április! Valami éneklőmadár... azért mondom, hogy „valami” mert,  számomra létezik: madár, fa, hal és virág, fogalmam nincs a fajtákhoz, ...szóval, egy madár, minden reggel ébreszt, hangja megremegteti szobám ablakának üvegét, át a Tiszán viszi a hírt, hogy tavaszodik. Hangja tele erővel, kettéreped tőle a reggel, és a hajnali hézagon kukucskál a Nap. Jó reggelt élet... Jó reggelt mindenki!

Fülemüle

    Dacolva a sok ellenkező jellel, gyerek vagyok, és attól, hogy nekem több mint 17 ezerszer virradt, még mindig ugyanúgy élvezem! Édes élet, bármilyen is vagy, az enyém vagy és én imádlak élni tégedet. Meghatározó félóra az ágyban, mentatea mellett, mert nem kávéval kezdjük a reggelt, mióta életmód váltást vezettünk be. Ezzel is kitisztelve minden új napot. Egészségünkre! Ez a kis reggeli szeánsz megadja a napi tempót és az alaphangulatot. Tervezek, előre tudván, hogy se lesz belőle, mégis mulatván kitartásomon, egy-két alap jógagyakorlat mellett kinyújtózkodom. Bolondos vagyok, mint az április! Szeretem ezt a „valamilyen” éneklő madarat, tele van erővel. Úgy gondolom valakit hív..., vagy valaki hívja!?  Ha lehetne egy kívánságom – jut eszembe erről – elárulom, énekelni szeretnék.  Danolnák égnek-földnek! Dallal mondanám el neked, neki, mindenkinek, mert ott ül a hangok között minden átadásra váró érzés. Ez az április minden csodás dologra jó! Virágültetésre, palántálásra, napon kávézásra, kerékpározásra, csóklopásra, megfázásra és ráfázásra... hahaha, választás előtti zűrzavarokra! Politika!? Én olyannyira távol állok ettől, hogy azt sem tudom, miért jutott eszembe?! Talán a mosolygós ismerős arcokról, akik díszítik városunk hirdetőtábláit, bizalomgerjesztően, nyílt tekintettel. Ismerem őket, vannak köztük számomra kedves emberek, de már bocsánat, egyiküket sem élem meg, mint sorsom kovácsát, kulcsembert a jövőmhöz. Elvárásaim egyáltalán nincsenek tőlük, de nem is ítélkezek a felett, mire képesek. Úgy gondolom, teszik a dolgukat ők is, mint mindannyian, az adott feltételekhez képest. Én, valójában, arról szoktam gondolkodni, hogy hogy lesz valakiből „politikus”, vagy lesz-e?! Hivatás-e az, vagy szakma, avagy valamilyen tevékenység, esetleg munka, felelősség, vagy figurázás?! Lehet, hogy az csak egy átmeneti állapot, ami múlandó. Van esetleg szavatossági ideje?! Tart, ameddig valami megoldódik. Lejár...?! Miért nem szeretik őket az emberek? Az emberek nem szeretik az orvosokat, tanárokat, igazgatókat, a politikusokat. Pedig mindenkiből lehet bármi, e kék ég alatt. Igaz a szomszédokat sem szeretik, meg a rokonokat sem, az emberek senkit sem szeretnek, mert odaveszett a kedvük. Az emberek, rongyosak, éhesek, tanácstalanok, szegények, bizonytalanok és szomorúak. Nagyot várnak a semmitől, miközben vannak, akik szitkozódnak, vannak akik beállnak, akadnak támogatók, szavazók és kiszavazottak. Istenem, hát ezeket a feladatokat is el kell valakiknek végezni!  A rendszernek működnie kell, amelyben a régi résztvevők mellett az újak mindig meglepetéssel ámítják a tömeget, aki együtt kiált: „Na, ő is!” Aki politikára adja a fejét, azt behúzzák a csőbe, vagy nincs más lehetősége, vagy hite van, és rendíthetetlen!? Egy magánvállalkozó miért lesz politikus, és a politikus miért mindig magánvállalkozó a végén?! A politikus hiszi-e amit mond!? A politikusnak az a dolga, hogy tegye, állítsa, azt amit „kell”?! Mire gondol ez az ember, ha maga van!? Száz megválaszolatlan kérdés sem rendíti meg a meggyőződésemet, hogy a világ, amióta világ, úgy működik, hogy van akinek megy és van akinek nem megy, és egy emberi élet elég hosszú, hogy néha működjön, néha meg ne. Egyes feladatokat el kell végezni és erre emberekre van szükség, jókra és rosszakra. Ki tudja ezt előre!? Választunk azok közül akik kínálkoznak és ha valaki úgy gondolja, jobban tudja – mosolyogjon vissza a hirdetőtábláról a következő körbe... Meg kell próbálni és aztán véleményezni. Nem könnyű „politikusnak” lenni, de még nehezebb nem lenni.
    Én úgy gondolom, ebben a repcesárga áprilisban bolondozni kellene a gondolatokkal, hogy könnyebb legyen az élet.  Találjunk okot nevetésre! Rajtunk, ha nem is minden, de sok múlik. Vicceljük el! Nekem van madár, fa, virág, hal és most, ha belegondolok – politikus. Fajtákra nem osztom – nem hazudok, nem azért, mert nem akarom, vagy nincs időm – hanem, mert nem tudom, inkább mindenféle jelzőkkel dobálód-zok, mert ahhoz meg – beképzelem – nagyon értek! 
    Április – aperire – „megnyitni” – ...nyissunk új lapot, míg nem késő, egy mosoly-motívummal!

Pergel Zsaklina