AZ ARADI VÉRTANÚKRA EMLÉKEZTÜNK
2015. október 4-én, vasárnap az adai polgárok, magyarországi, erdélyi testvértelepülésekből és egyéb helységekből jött vendégek jelenlétében és részvételével – az ennek az alkalomnak szentelt nagymise után – KOSZORÚZÁSI ÜNNEPSÉGET tartottak Ada központjában, a Damjanich-emlékhelynél az aradi vértanúk emlékére.
Székelyföldi, lövétei koszorúzók
Budakalász testvértelepülés Kamp Kapelle hagyományőrző fúvószenekarának kíséretében az adai Vadvirág HK Asszonykórusa és a jelenlévők elénekelték a Himnuszt, majd Szűgyi Levente és Tóth Teodóra a Vadvirág HK fiataljai verseket mondtak. Utána Gruber Ferenc az emlékhely történetét mondta el, Rogán László, Budakalász polgármestere meg az aradi vértanúk áldozatvállalásának mind a mai napig tartó hatását szemléltette beszédében. Ezt mondta:
"Itt vannak a lövétei barátaink Székelyföldről, itt vagyunk mi az anyaországból, nemesnádudvari barátaink szintén az anyaországból. Ada földjén vagyunk, Délvidéken és arra az Aradra emlékezünk, ami Romániához tartozik – jelen pillanatban. Véleményem szerint, ez a nemzet, amikor 166 évvel ezelőtt gyászba borult, nem tudta az előtte való esztendőben március 15-én, amikor ünnepi pompában vonult végig Pest Buda utcáin, hogy ez a másfél esztendő mit fog rá hozni. Az előbb, a szentmise folyamán, a tisztelendő úr egy halálraítéltnek a bitófa tövében elhangzott mondatait idézte, aki azt mondta: "Tegnap hősök kellettek, ma mártírok... Így parancsolja ezt hazám szolgálata." (Dessewffy Arisztid - K. J. megjegyzése) Ez a nemzet a haza oltárán feláldozta azt, ami a legnagyobb kincse, az életét, a hősök is a legnagyobb kincsüket, az életüket adták ezért a nemzetért.
Ez a nemzet akkor olyan sokszínű volt, ahogy ma is sokszínű. A tegnapi este folyamán, a kultúrházban különböző tánccsoportok léptek fel. Voltak közöttük szerb művészek, magyar művészek, sváb művészek (a budakalászi Kamp Kapelle fúvószenekar). Micsoda nagyszerű dolog ez, hogy itt élünk egymás mellett és azoknak a hősöknek, akik 166 évvel ezelőtt az életüket áldozták, a szabadságunkat köszönhetjük. Mert, mi a legfontosabb az életben? Az egyik legfontosabb a szabadság!
Nekünk, anyaországi magyartoknak ez természetes dolog, de önöknek itt Adán nem mindig, Székelyföldön nem mindig, a Felvidéken sem mindig.
Szabadok vagyunk – hála az Istennek –, sőt tegnap, a tanácskozáson, amire az Europe for Citizens megvalósításában került sor, láttuk, hogy Európa mi vagyunk, értünk van Európa. Ez erről szólt. És Európát mi tehetjük naggyá, ha ezek a nemzetközösségek szabadon tudják megélni az életüket, akkor Európát gazdagíthatják."
Az adai Asszonykórus és a budakalászi Kamp Kapelle fúvósok
Utána Dudás Károly, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke és a VMSZ Tanácselnöke is beszédet mondott, utána dr. Tóth Barna Elvira, a VMSZ adai szervezetének elnöke következett, aki beszédében – többek között – ezt mondta:
"Minden kétséget kizáróan az aradi 13 vértanú kivégzése hatalmas veszteséget jelentett a magyar nemzetnek, a hazának, de vajon belegondoltunk-e már, mekkora veszteség volt az ő elvesztésük feleségeiknek, családtagjaiknak?
Vegyük például Damjanich tábornokot... Emíliával való házasságuk nem egészen két évig tartott. Emíliának engedték meg egyedül, hogy utoljára találkozzon urával. Ezután a szerelmes fiatalasszonynak végig kellett szenvednie annak a tudatnak az iszonyát, hogy urát kötéllel megfojtják, miután végignézették vele valamennyi társa halálát.
Damjanichné és társnői akkor mutatták meg, hogy milyen fából faragták őket, amikor a borzalmas tragédia után nem omlottak össze, hanem folytatták a nemzet ügyének szolgálatát, úgy, ahogy lehetett."
A megemlékező beszédek elhangzása után következett az emlékmű megkoszorúzása. Először Gyöngyös Zsófia, Magyarország belgrádi nagykövetségének tanácsosa koszorúzott, őt a szabadkai főkonzulátus nevében Madarász Bernadett alkonzul követte. A magyarországi Budakalász önkormányzata részéről Rogán László polgármester és dr. Krepárt Tamás koszorúzott, a szintén anyaországi Nemesnádudvari önkormányzat nevében dr. Kovács István polgármester, Bakonyi Andrea és Melcherné Bakos Mária, az erdélyi Lövéte önkormányzata képviseletében pedig Lázár Zoltánés György Lőrinc Ernő koszorúzott. A Magyar Nemzeti Tanács nevében Krizsán Vilmos helyezett el koszorút, a Millecentenáriumi Emlékbizottság részéről Gruber Ferenc, Tóth László és Szabó Szabados Ilona, az Aranykapu ME részéről Sóti Ernő, a Vajdasági Magyar Szövetség részéről dr. Tóth Barna Elvira, Világos Tibor és Dudás Károly, illetve négy gyermeke kíséretében Györe Béla, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt képviseletében koszorúzott. Őket követően Krizsán Vilmos magánemberként is koszorúzott.
A tiszteletadási emléknap különlegessége volt, hogy a koszorúzások ideje alatt a budakalászi Kamp Kapelle fúvószenekar gyászindulókat játszott, végezetül pedig zenei kíséretükkel az Asszonykórus és a résztvevők közösen elénekelték a Szózatot.
Szöveg és képek Király János
