Ünnepi teríték Ibi néni teraszán

    Harminc évvel ezelőtt a Svijet nevű szarajevói újságban jelent meg egy egész oldal terjedelmű írás a moholi gimnázium 1951-ben végzett VII/c osztályának jubiláris találkozójáról. Akkor a 27 létszámú osztály 18 tagja jelent meg, és étteremben ünnepeltek. Többen távoli országokba költöztek, de az osztálytalálkozókat egyikük sem hagyta volna ki sosem, hiszen ezek a találkozók mindannyiuk számára különleges ünnepnek számítottak. Aki mégsem utazhatott haza, az telefonon vagy táviratban jelentkezett a többieknek. Az első találkozót az iskolavégzés után 25 évre tartották, majd ezután minden 5 évben összejöttek, és szinte mindenki megjelent.
    Az idén, újabb harminc évvel később, augusztus 6-án féltucatnyira csökkent a létszám a 60. osztálytalálkozóra. Devecseri Mária (Nápik Ibi) a mindenkori szervező a lányok között, ez alkalommal saját otthonának teraszán terített ünnepi ebédhez, melynek elkészítését egykori iskolatársa, Gordos Károly vállalta – ő a fiúk körében az összetartó kapocs. Velük együtt vártam, amíg megérkeznek a többiek, hogy készíthessek róluk néhány fényképet. Mindeközben Ibi néni ezt mesélte:” Mi voltunk az utolsó generáció, akik 7 osztályt végeztek, és kisérettségiztek az akkori polgári iskolában, vagyis a Petőfi Sándor gimnáziumban. Ezenkívül az utolsó osztály is, amely még orosz nyelvet tanult. Ma hatan leszünk ezen az összejövetelen, de még hatan vannak az élők sorában, akik egyéb okok miatt ma nem tudtak eljönni, de ők is jelentkeztek nekünk telefonon vagy levélben. Mégis jó érzés tölt el, hogy ragaszkodunk egymáshoz. Minden együtt töltött idő ma is közvetlen hangulatban telik. Sosem éreztük kötelezőnek az osztálytalálkozókat! Elmondhatatlan, ismételhetetlen és pótolhatatlan érzéssel telít minket minden ilyen alkalom! Ezután minden évben tartunk egy találkozót.”
    Miután mindenki megjött, és belekezdtek vidám társalgásukba, néhány kép erejéig még figyeltem őket pár lépés távolságban, miközben felidéztem az én osztálytalálkozómat egy hónappal korábbról: valóban pótolhatatlan érzés!

Osztálytársak balról jobbra: Gordos Károly, Devecseri Mária – Ibi néni, Muzslai András, Hényel Gábor, Horváth István, Bogáromi Ilona

Szöveg és képek: Lajkó Szilvia