107. Zöld levél
A kakukk

    Cuculus canorus, szerbül obična kukavica, angolul Common Cucko, németül Kuckuck, egyik legismertebb, de mégis titokzatos madarunk, és sok legenda, tévhit is fűződik hozzá. A fehér gólya, a füsti fecske és a sarlósfecske mellett az idei európai madármegfigyelési akció egyik kiemelt madara és ezért is foglalkozunk vele.
    Népi elnevezései, kukukk, kakkukmadár, kukóka, gyöngykakukk is azt mutatják, hogy a néptudatban az elsők között foglal helyet, másrészt meg roppant érdekes a szaporodásmódja. Ez a madár ugyanis nem rak fészket, hanem tojásait apróbb madarak fészkébe csempészi és azok költik ki. Ráadásul a kakukk tojása legalább egy nappal hamarább kel ki, mint a gazdamadáré, fiókája gyorsabban is fejlődik és az a veleszületett tulajdonsága van, hogy bőre nem tűri az érintést, és csupaszon, vakon addig fészkelődik a fészekben, míg ki nem löki az összes többi tojást, amikben éppen kikelés előtt állnak a dajkamadár fiókái. Ilymódon a kakukkfióka egyedül marad, a szegény mostohaszülők pedig nem tudják, hogy ő egy betolakodó, és fáradhatatlanul etetik a nagyon falánk, telhetetlen fiókát. Ez a természet egyik furcsasága, és a rejtélyét a tudósok még a mai napig sem oldották meg.
    Ettől függetlenül a kakukk hasznos madár, mert töméntelen mennyiségű hernyót pusztít, még a legszőrösebbeket, a mérget termelőket is korlátlanul felfalja. Egész Európában szigorúan védett, így nekünk is tisztelni és óvni kell. Jellegzetes hangja meg annyira hozzátartozik a tájhoz, hogy kakukkolása nélkül a tavasz se lenne igazi tavasz.
    Hermann Ottó, a nagy madárkutató írja: „A kakukktojó kerületet választ, ott felkutatja az ökörszem, vörösbegy, a nádirigó, a réti pityer, az erdei szürkebegy, a poszáták, a barázdabillegetők és mások fészkét, s ekkor tojni kezd idegenbe. Az odvakban fészkelők fészekaljához nem tudva hozzáférni, a földre tojja monyát, aztán csőrébe ragadja és becsempészi, ahova szánta. Ugyanaz a kakukk ugyanazon vidéken leginkább egyazon faj fészkeit keresi fel, és rendesen azon fajokét, amelyeknek fészkéből maga is kikelt volt.” Eddig mintegy 162 madárfaj fészkében találtak kakukktojást.
    A tősgyökeres magyar közmondások így emlékeznek meg róla: Rút, háládatlan, mint a kakukk. Kakukknál is ravaszb. Nem poszátafészek Buda, hogy az kakukk a benne levő monyokat megigya. Más alá tojik, mint a kakukk. Olyan jó, mint a kakukk húsa. A roskadozó emberről mondjuk: Nehezen ér több kakukkszót. A vénülő leányról meg: Sokszor hallott már kakukkszót. stb.
    A nagybecskereki versezet meg ezt mondja: „Megszólal a kakukkmadár a kenderen, /A szerelem csupa merő veszedelem. /Fölszállott a kis kakukk a kőrisfára, /Ifjú! ne bízd szíved nyugtát egy lánykára. /Hallik a kis kakukk szava a meggyfákon, /Már ma csak a cselszín játszik a lánykákon. /Megszólal olykor a kakukk a fűzfán is, /Szúrós tövisek teremnek a rózsán is. /De ha mégis megszólalna bodzafában, /Házasodj meg jó barátom! aratásban. /Mert télen a kakukk sem szól semmi fákon, /Hagyj fel tehát kis ideig a lánykákon; /Hogyha mégis megszólalna e tavasszal, /Mindegy, világod bekötni egy ravasszal.”

Király János