Pámer Hajnalka:
ÖTTUSÁRÓL ÁLMODOM

    Jó, ha valakinek vannak álmai és kergeti is őket. Az álmok egyben lehetnek kitűzött célok is, amelyeknek a megvalósításáért érdemes küzdeni. Ha a jelenleg legeredményesebb adai úszóbajnokot kérdezem, mi az álma, egyből rávágja, hogy az öttusa!
    Bizony, az öttusázóknak nemcsak egy, hanem öt sportágban is kiválónak kell lenniük, és Hajnalka erre vágyik. Bár Ada olyan része a világnak, ahol tisztességesen még úszóedzéseket se lehet végezni. Csak nyáron, amikor felmelegszik a víz a nyitott medencében.

Pámer Hajnalka érmeivel

    – Az idén búcsúzom a nyolcosztályos iskolától – mondja Hajnalka –, és reményeim szerint a szabadkai sportgimnáziumban folytatom a tanulást. Közben abban reménykedem, hogy Szabadkán elkezdhetem az öttusát is, mert sportban azt szeretném a legjobban. Úszásban itt Adán már elértem mindent, amit helyben és a mi körülményeink között el lehet érni. Fő számaimban a pillangó százon és a vegyes kétszázon egyaránt jó eredményeket értem el és ezt bizonyítja az a sok érem, ajándéktárgy, ami a szobám szegletében sorakozik. Száz pillangóban a legjobb eredményem 1,17 perc, kétszáz vegyesben pedig 2,55 perc!
    Melyek voltak az emlékezetes versenyeid?
    – Sok volt. Egész Szerbiát bejártuk az adai Delfin Úszóklub szervezésében, azon kívül Magyarországon is sokat versenyeztünk, meg az adai versenyek is emlékezetesek voltak. Így megemlíthetem a szerbiai országos bajnokság döntőjében való részvételemet, de úsztam Nišben,  Zomborban, Kruševá-con, Pancsován Zentán, aztán a magyarországi beremendi Szent István Kupán, Harkányban, Siklóson, Hajdúszoboszlón…
    Hogyan szeretted meg éppen az úszást?
    – Nem is én kezdtem úszni, hanem a Zalán, a bátyám. Amikor láttam, hogy ő mit csinál, én is megkívántam. Így az adai medencében megtanultam úszni, majd elkezdtem edzésekre járni. Ez nagyon jól esett, mindent beleadtam és elkezdtem versenyezni is. Közben a bátyám meg ráunt az úszásra, én meg még nagyobb erővel folytattam. Szerencsém, hogy nagyon jó edzőim voltak és vannak (Sípos Oszkár, Saša Matić és Radovan Tešić). Az edzéskor és a versenyeken fontos az is, hogy kik és milyenek az edző- vagy az úszótársak. E tekintetben sem panaszkod-hatok, mert a mi társaságunk az egy kiváló társaság. Csak, hogy néhányat említsek közülük: Mihalek Nóra, Török Balázs, Buckó Ákos, Zaj Péter, Nada Cvetković.

Első hely a magyarországi Harkány-kupán

    Említetted az iskolát. Milyen eredményt vársz?
    – Én színkitűnő vagyok, a ballagáskor öt diplomára számítok: testnevelésből, történelemből, földrajzból, angolból és magyarból. A tanulás nekem sosem volt nehéz, ezért is bízom abban, hogy Szabadkán is majd jól végzem az iskolát. A szak, amit szeretnék, úgy hangzik, hogy sportmenedzsment, vagy sportmarketing. Szerin-tem ez elég nagy mozgásteret biztosít majd az iskola elvégzése után is, meg, hát én ezt szeretem.
    És minden vágyam az öttusa. Úszni már jól tudok, lovagolni is elkezdtem, de kellene még a vívást, a futást, céllövészetet tanulni és gyakorolni. Minden reményem Szabadkában van, remélem ott van minden sportágra lehetőség!
    Az adai sportnapon voltál-e?
    – Akkor éppen versenyen voltam, de mint a legeredményesebb úszó, kaptam elismerést és 5.000 dináros pénzjutalmat is. Ezt a pénzt félretettem a többihez, mert, ha Szabadkán leszek, bizonyára jól fog jönni.
    Korábban már sokszor részt vettem ilyen összegező találkozókon és mindenféle elismerést is kaptam. De egy fénykép, amin Snežana Samardžić Markovićtyal, a jelenlegi szerb Ifjúság- és Sportügyi miniszterrel látszom, ott van az albumomban. Ez nagyon kedves a számomra.

Pámer Hajnalka Snežana Samardžić Marković miniszterasszonnyal

    Tudom, hogy maratoni versenyeken is úsztál…
     – Igen, azok a versenyek most nagyon divatosak. Én a Moholi Napok rendezvény maratonjain szoktam úszni Adától Moholig és voltam már első is. Tavaly csak második lettem egy zombori hivatásos versenyző mögött, de korábban volt olyan is, hogy csoportomban megnyertem a versenyt, de a szervezők nem figyeltek oda és a másodiknak célbaérőről gondolták, hogy az első, és neki is adták az aranyérmet. Csak amikor reklamáltunk, akkor adtak nekem is aranyat, mert attól, akinek előbb a nyakába akasztották, már nem volt szívük elvenni. Hát ilyesmi is megtörténik.
    Hajnalka pont ezekben a napokban fog ballagni osztálytársaival, vagy talán már el is ballagott, azonban – látjuk – most minden álma az, hogy megkezdhesse az öttusa sportágainak az edzését. Reméljük, ebben Szabadka majd lehetőséget biztosít számára és ehhez, vagy a további úszáshoz jó eredményeket kívánunk neki!

Király János