Május

    A természet teljes kibontakozása, az a folyamat mely e hónapot jellemzi, csupa szín árnyalataival teszi színessé és illatossá e világot. A fák és növények virágba borulása, ami megcsodálni készteti az embert, aki vele, mellette, azaz benne él. Sokszor elmegyünk a látványos természeti csoda mellett észre sem véve azt, mivel megszokott, azaz a naponta egekig feltornyosuló gondok-problémák elveszik a figyelmünket. Nem látjuk meg a fától az erdőt!
    Április végét dominánsan uralta és jellemezte vidékünkön a sok sárguló repceparcella, mely mellett elhaladva érezni lehetett a még nem létező és elő nem készített méz illatát a levegőben. A méhkasokból ki-be röpködő méhecskék szorgalmasan dolgoztak, és élvezték a repcevirág-bőséget. Mindez most ismétlődik meg, május első hetében, amikor az akác virágzik. Vidékünkhöz jellegzetes akácfa fürtökben virágoznak, ami látványos de még jó is lenne, ha a szájhagyomány szerint be is válna a mondás: „ha bőségesen virágzik az akác, akkor bőséges termés is lesz”. Valóban az akácfákon, azok közül is a fiatalabbakon fürtökben lógnak a virágok, és körülöttük zúg a levegő a méhek szorgos munkájától. Méz az lesz az idén, mivel még csak a virágzás kezdetén vagyunk, míg e cikket papírra vetem, de hogy mi lesz a terméssel…, azt nem tudni még! Nagyon kiabál a föld csapadékért, de vele együtt a föld-esztergályos is, aki már e zűrzavaros világot érintő „bábeli zűrzavarban” azt sem tudja, mi tévő, legyen. Nem elég a világváltság által hozott megszorítások, még futva söpör végig az ember agyán a sertésinfluenza is. A média napról napra új és újabb információkkal bombázza az emberiséget. Volt már olyan kommentálás az emberek között, hogy a sertéshízlalásnak megint lőttek és a termelőt sújtják mind ezzel. A Magyar Szó napilap mellékletében, a Magvetőben olvastam egy cikket, melyben inkább arra utalnak, hogy ez mind laboratóriumilag előállított vírus, és nem is a disznótól ered! El is lehet mind ezt képzelni szerintem és hinni, mivel ebben a túl modern előre haladó világban már mindent megteszünk pénzért! Nem szeretném a kedves olvasót én is untatni, de ez modern „bábeli zűrzavar”, ami most van nem jó felé halad, és leginkább a kis ember, érzi meg.
    Visszatérve a mi kicsiny környezetünkbe és világunkba és mindarra, ami itt megtörténik, nem eget rengető, de mégis fontosak számunkra, mivel rólunk szólnak, és ezért szeretném megosztani minden kedves olvasóval.

Búzaszentelés a Valkai soron

    Szent Márk napján, 2009. április 25-én délután 14 órai kezdettel a Valkai soron búzaszentelésre jött össze a falu apraja nagyja az Ifjúsági Otthon épülete mögötti búzatáblánál. Vámos Lajos helybeli lakos búzatábláját jött el Ft. Marijan adai segédlelkész megszentelni, hogy az idei termésen Isten áldása legyen és bőségesen teremjen. A helybelieken kívül Adáról is érkeztek vendégek: Bilicki Zoltán, Ada polgármestere, Dragin Zoran és az adai nyugdíjas-egyesület képviselői. A búzaszentelés után a helybeliek mindenkit megvendégeltek az ifjúsági Otthon termében. A megszentelt búzát július 4-én fogják learatni az aratóünnepség alkalmával.
    Május elsején a munka megünneplésének napján csend honolt településeinken, aki csak tehette ezt a napot kinn a szabadban nyárson sütés és bográcsos mellett ünnepelte. Az időjárás ideális és túl szép volt ahhoz, hogy odahaza maradjunk. Sokan a fiatalok közül az Engelmann-tanyára mentek, valamint Völgyparton az egykori iskolaépület, a szövetkezet előtti parkban töltötték el ezt a napot a helybeliek. A nagyvilág pedig elégedetlenséggel és tüntetésekkel adta tudtul a fenn álló problémát, hogy a munkaerő iránti érdeklődés csökken, és egyre több a „fölösleges” személy, aki egyik napról a másikra veszítette el állását.

Gondtalan játszadozás Völgyparton az Európa-napon

    Törökfalun hat fiatalember és két gyerek május 5-én a sportpálya kondi termében „Nagy fogyás” címen döntést hozott, hogy mindenképpen fogyni akarnak. Az egyik fő szervezője és egyben részvevője is ennek a fogyókúra-versenynek a helybeli Komlós Andor, aki segítő társaival már három alkalommal szervezte meg a sportnapot Törökfalun. A fogyni vágyó felnőtt személyek 96-130 kg között vannak, a gyerekek, pedig 58-63 kg között, a végcél minél többet lefogyni négy hónap alatt, azaz szeptemberig, amikor a sportnap alkalmával nyilvánosság előtt fognak megméretkezni. Minden résztvevő komolyan veszi a versenyt, nemcsak a saját érdekében, hanem egymásért is. Nem mindennapos esemény ez, még ha sokan csendben próbálkoznak egymaguk, de itt most hiszem, hogy nagy eredmény lehet, mivel a háttérben sokan drukkolnak, hogy sikerüljön a kitűzött cél a résztvevőknek. A győztes jutalmat is fog kapni, csak ez még titok, hogy minél jobb legyen az eredmény.
    Hatvannégy évvel ezelőtt május 9-én írták alá a békeszerződést a II. világháború befejezéséről, melyről az adai Harcos szövetség 3 tagú küldöttsége és az adai önkormányzat képviselete megemlékezett Törökfalun. Május 8-án a helyi közösség épületén található emléktáblára koszorút helyeztek, így tisztelegve a helybeli elhunyt harcosokról, akik a II. világháború alatt harcoltak.
Völgyparton pedig május 9-én Európa napot szervezett az adai G17 plusz politikai párt. Az általános iskola udvarában futballmérkőzéseket játszott négy csapat. A csapatok Moholról, Adáról, Törökfaluból jöttek és egy helybeli csapattal együtt mérték össze erejüket és ügyességüket. A falubeli szervező, Bálint Szabolcs szórólappal értesítette és hívogatta a lakosokat erre az eseményre, és szép számban el is jöttek az emberek. Míg a meccsek lejátszása folyamatban voltak a gyerekek az iskolaudvarban játszadoztak. A szervezők szeretnék, ha hagyománnyá válna az Európa nap megszervezése Völgyparton, és ezzel a sportolás fontosságát előtérbe helyezni, de az összetartás fontosságát is erősíteni, amit Európa-szerte fontosnak tartottak ezen a napon.
    Miközben e sorokat írom, örömömre szolgál, de nemcsak nekem, hanem sokunknak az, hogy megeredt az áldásos csapadék. Hiszen sokan várták, kérték hangosan vagy csendben a szívünk mélyén az áldásos csapadékot az ínséges száraz földjeinkre. Nem sok, de aki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli, ahogy szokás mondanunk. Tehát örüljünk annak, amit most kaptunk, és reménykedve kérjük, várjuk, hogy még essen az eső, egész termő Vajdaságunkat is beleértve.

Molnár József