Tavaszi történet

    Vak ember ült egy épület előtt a lépcsőn, lábánál kalap táblával, a következő szöveggel:
    „Vak vagyok. Kérem, segítsenek.”
    Arra ment egy újságíró, és látta a kalapban alig van pénz, csak pár fillér. Lehajolt, dobott a kalapba pár koronát, és anélkül, hogy megkérdezte volna, elvette a táblát, és a másik oldalára egy mondatot írt.
    Délután visszatért a vak emberhez, és látta, a kalapban sok pénz van. A vak felismerte lépteit, és megkérdezte tőle, hogy ő írt-e a táblára, s ha ő volt, akkor mit.
    Az újságíró így válaszolt: „Semmi olyat, ami nem lenne igaz. Csak soraidnak kicsit más formát adtam,” – válaszolt, és mosollyal az arcán távozott.
    A vak ember soha nem tudta meg, hogy a táblán ez állt: „Tavasz van, és én nem láthatom!”