Mind erőteljesebben pattog a kaucsuklabda
A kitűnőnek mondható feltételek megteremtése után kellő szakértelemmel, komoly hozzáállással, sok gyakorlással és odaadó munkával e pillanatban tömegesnek mondhatjuk az adai asztalitenisz sportot. A valamikori régi nagy napokra emlékeztetnek. Ezek után a siker sem maradhat el. Elmondhatjuk azt is, hogy azon az úton halad, melyen nem is túl régen országos és európai színtű játékosok sorakoztak fel.
Röviden így jellemezhetném a Mlinprodukt asztalitenisz-klub mai helyzetét, annak a beszélgetésnek kapcsán, amit a közelmúltban folytattam Körtvélyesi Ticiánnal, a klub játékos-edzőjével, menedzserével, mondhatnám mindenesével. A beszélgetés apropója pedig a közelmúltban elért nemzetközi siker volt.
Miről is van szó tulajdonképpen?
- Csapatunk február 23-án részt vett egy nemzetközi tornán a románinai Lokven-ben, amit Turneul prieteniel San-Mihal néven szerveztek meg. A fő célja az volt, hogy nemzetek vegyenek részt rajta, természetesen a barátkozás, az egymás megismerése is jelen volt. Mi ezúttal a magyar nemzetet képviseltük, de rajtunk kívül a szlovákok is ott voltak, őket pedig a bácspetrőci Mladost csapata képviselte. Természetesen két román csapat is részt vett a játékokon. Elmondhatom, hogy ez volt az első ilyen jellegű torna, ezt jövőre bővíteni szeretnék, mégpedig olyan formában, hogy ezek a csapatok, amelyek most részt vettek rajta, a következőkben az anyaországból is vihetnek magukkal egy-egy csapatot – mi Magyarországról, a bácspetrőciek pedig Szlovákiából. Úgy tervezik, hogy jövőre már 8-10 csapat szerepelne ezen a megmérettetésen. Örömmel mondhatom, hogy ezt a tornát mi nyertük meg, és hoztuk el az elsőnek kijáró nagy serleget, a következő játékosokkal: Tóth Péter, Kuzma Balázs, Szabó Ádám és Körtvélyesi Ticián. Ezek után azonnal meghívtak bennünket ez év júliusában rendezendő nemzetközi tornára, ahol már tíz ország csapata szerepel majd – mesélte Ticián.
Ha már itt tartunk, mondjál néhány szót magáról a klubról, a munkáról, a játékosállományról!
- Jelenleg az adai asztalitenisz klubban hat csoport működik oly formában, hogy ebből három csoport a legfiatalabb korosztály (óvodások, kezdők stb.), ezután következik az a csoport, ahol már versenyszerűen ütik a kaucsuklabdát. Ők alkotják a második csapatot, és a Vajdasági liga Bácskai zónájában versenyeznek. Utána következik az első csapat, amely az országos II. ligában szerepel. Van egy hatodik csoportunk is, ők pedig az „idősek”, a veteránok, akik szintén rendszeresen edzenek, házi bajnokságokat szerveznek, és más alkalmi versenyeken is részt vesznek. Visszatérve a versenyben álló csapatokhoz, elmondhatom, hogy a II. csapatunk a Vajdasági liga Bácskai zónájában a harmadik helyen áll (itt nyolc csapat versenyez), az I. csapat az országos II. ligában őszi bajnok lett. Itt két becskereki csapat, továbbá egy zombori, bácspetrőci, csébi, begecsi és mi szerepelünk.
A veteránok is megtalálják szórakozásukat
Talán most vagyunk abban a periódusban, amikor magas színvonalon tud produkálni a csapat, gondolok itt az első csapatra, de a többiekkel is nagyon elégedettek vagyunk. A fiatalabbak az országos korosztályos versenyeken kiváló eredményeket érnek el így lehetővé válik számukra az előbbre lépés. Fontos ez a folytatólagosság szempontjából is, mert nincs nagy űr egy-egy korosztály között. A fiatalokkal is sokat foglalkozunk, épp ezért elmondhatom, hogy ma már 50-60 gyerek jár rendszeresen edzésre. Ezek után a tömegességgel is elégedettek lehetünk. Anyagi gondokkal sem küzd a klub, az állandó támogatóink mellett több időleges támogatónk is van, de mi is mindig keressük az újabb kapcsolatokat a szponzorokkal. Mindent összevetve, azt hiszem reális a kitűzött célunk, hogy bekerüljünk az országos első ligába.
Mivel magyarázod az asztalitenisz ilyen mértékű újbóli fellendülését?
- Úgy ítélem meg, hogy az asztalitenisz újjáéledése a tavaly megtartott munkásolimpiának köszönhető, amikor számos sportlétesítményt felújítottak, olyan feltételeket teremtve ezzel, amelyek magasabb nívót is kielégítenek. Így történt ez a valamikori pingpongterem felújításával is. A fiatalok számára egy csábító környezetet teremtettek, és aki egy kicsit is érdeklődik az asztalitenisz iránt, az szívesen keresi fel a termet, ahol mindenkor játéklehetőséget kap, maximálisan kielégítő feltételekkel. Ugyanez ez szélesebb régiókra is vonatkozik, mert már vidékre is híre ment. A közelmúltban első ligás játékosok is jártak nálunk, és a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak a játéktérről, a megvilágításról, a parkettről, nem utolsó sorban a mellékhelyiségekről. Ebben a teremben már országos bajnokságot is meg lehetne szervezni az év bármelyik szakában – mondta Körtvélyesi Ticián.
Igen. A kaucsuklabda mind sűrűbben, mind erélyesebben pattog a megújult teremben. Amikor ott jártam, az öt asztalon tizennégyen ütötték azt a pattogó kis labdát, csakhogy mozoghassanak, élvezhessék a játék örömét. Találkoztam ott valódi veteránokkal, „kiöregedett” futballistákkal, kézilabdázókkal, valamikori pingpongozókkal, sportmunkásokkal, akik fiatalos hévvel de szemmel láthatóan nagy odaadással adogatták egymásnak azt a fehér kis labdát. A fiatalok, akikre épül ez a sportág, türelmesen várakoztak, míg az idősek befejezik a játékukat. Tudatában vannak, hogy a jövő csakis az övéké.
Vastag János
