Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán?
Hallgattad, mint az esőcseppek földet érnek tompán?
Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes röptét,
Nézted a tovatűnő éjben a felkelő nap fényét?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan!
Az idő rövid,
A zene elillan…
Átrepülsz szinte minden napodon?
S amikor kérded: „Hogy s mint?”
Meghallod a választ?
Mikor a nap véget ér, te ágyadban fekszel,
Tennivalók százai cikáznak fejedben?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan!
Az idő rövid,
A zene elillan…
Szoktad mondani gyermekednek, „majd inkább holnap”!
És láttad a rohanásban, amint arcára kiült a bánat?
Vesztettél el egy jó barátot, hagytad kihűlni a
barátságot, szerelmet
Mert nem volt időd felhívni, hogy annyit mondj: „Szervusz”?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan!
Az idő rövid,
A zene elillan.
Mikor oly gyorsan szaladsz, hogy valahová elérj,
Észre sem veszed az út örömét.
Mikor egész nap csak rohansz, s aggódsz,
Olyan ez, mint egy kibontatlan ajándék,
melyet eldobsz szinte egy perc alatt.
Az Élet nem versenyfutás.
Lassíts, ne szaladj oly gyorsan!
Halld meg a zenét,
Mielőtt a dal elillan.