Mézvásár

    A Zöld Sziget Környezetvédelmi Mozgalom, a Tamaskó Károly Méhészegyesület, az I. HK Nőaktívája és a Vöröskereszt Községi Szervezetčnek közös szervezésében méhészeti kiállítást tartottak november 30-án Adán az I HK nagytermében.
    A vásárra ezúttal a következő méhészek hozták el árujukat és mutatták be a méhészkedéssel járó régi tárgyakat, szakirodalmat és nem utolsó sorban a mézet. Ezek: Mihályi László, Pothorszki János, Ábrahám József és Lakatos Zsolt. A vásárt szép számú érdeklődő jelenlétében, Sima Sremčev, községi környezetvédelmi felügyelő nyitotta meg, melynek különben humanitáris jellege is volt, mert a bevétel egy részét az Egészségház gyermekosztályának utalták át.
    A kiállításon alkalom adódott néhány szót váltani magukkal a kiállító méhészekkel is, főként a munkájukról, a méhészet szépségéről, nehézségeiről, és magáról a kiállításról is. Mihályi László fiatal méhész a következőket mondta: - A méhész egyesületben már korábban is szó esett egy ilyen vásár megrendezéséről, de a dolog valahogy nem jött össze. Mindenesetre támogatom ezt az elképzelést és most már a megvalósítását is. Mint sok minden mást, a mézet is népszerűsíteni kell, nemcsak eladni. Ilyen alkalmakkor mindkettőre lehetőség nyílik: beszélhetünk a méhészetről, a mézről, és el is adhatjuk. Ami engem illet, virág-, akác-, repce- és vegyes mézet hoztam a vásárra, továbbá propoliszt és pollent. Pothorszki Jánost régi ismerősként üdvözöltem. Az ő standján kóstolhattam meg a lépes mézet, majd beszélgetés közben a műlép használatáról mondott rövid ismertetőt. Fontos, hogy minden kaptár alsó részébe műlépet tegyen a méhész, mert erre építik a méhek a természetes lépet. – Persze, hogy sok munka van, míg az asztalra kerül ez a finom, természetes édesség, ezért is fontos népszerűsíteni a mézet. Egy-egy ilyen kiállítás jó alkalom az ilyesmire – mondta János barátom.
    Az Ábrahám-méhészet 1996-ban kezdte meg a munkát összesen két családdal, 2005-ben már 110 családdal rendelkezett. Ma „csak” 60 családdal dolgozik Ábrahám József fiatal méhész, aki Törökkanizsáról jött át Adára. Tőle hallottam, hogy ezek a szorgalmas kis állatkák végeredményben nem is tudják, milyen óriási segítőtársaik az embereknek, milyen hasznos munkát végeznek. Elmondta azt is, hogy ma egyedül a méhészetből nem lehet megélni, nagyon sok időt kell rászánni, legelőkre vinni a méheket, mert nincs mindenhol és mindenkor megfelelő nektárgyűjtési lehetőség. Nagyon szereti ezt a hobbit, úgyhogy a mézpergetést is ott a helyszínen végzi, ahol a méhei kitermelik a mézet.
    A mézvásáron magán a mézen kívül a méhészek igyekeztek bemutatni a régi szakirodalmat, egy 1900-as évek elejéről származó kaptárt, más gépi és kézi eszközöket (pl. műlép-prést 1928-ból), amelyeket a méz előállításánál használnak vagy használtak. El kell mondani még azt is, hogy a nőaktíva tetszetős kézimunka kiállítással gazdagította a mézvásárt, ugyanakkor Jakovljević Rózsa és Vastag János amatőrfestők képeit is megnézhette a látogató, és Harkai Emma óbecsei kézimunkázó munkáiból is válogathatott. Egy szóval: szép és hasznos volt az adai mézvásár.

(Képek a Tarka oldalon)

Bálizs Géza