KIRÁLY JÁNOS KUTATÁSI NAPLÓJÁBÓL:
EGYKORI BETLEHEMEZÉS ADÁN
(Holló István mérnök elmondása nyomán)

    A betlehem elérkezik a házhoz és bekopognak, vagy becsöngetnek, megkérdezik:
    - Beengedik-e a betlehemeseket? – és ha azt mondják, hogy be, akkor bemegy a Káplár és elmondja a mondókáját, ami úgy van, hogy:
    - Encsés, bencsés szerencsés jó estét kívánok ennek a nemes és nemzetes házi gazdának. Nem azért jöttünk, hogy figurázzunk, hanem azért, hogy bemutassuk Jézus Krisztus születésének példáját. Glória.
    Akkor jön a két angyal és hozza a betlehemet és éneklik, azt, hogy „Mennyből az angyal…” Ezután leteszik a betlehemet az asztalra és a Káplár hívja a kint maradt három pásztort (rajtuk a suba kifordítva):

Hóban bandukoló betlehemesek (tűzoltók segítenek vinni a templomot)    (net)

    - Gyere be, te, Darida! Gurulj be, mint a kétkerekű taliga! – Az bejön és mondja:   
    - De jó, be jó, idebent ám a jó, azt sem tudom, hogy miféleképpen nyílik ez az ajtó!
    Ekkor a következő pásztornak mondja:
    - Gyere be, te, Jakab, törjön ki a nyakad és a két hátsó zápfogad! – mire az morog valamit (de az adatközlő már nem tudja, hogy mit). Elég az hozzá, hogy belépéskor a küszöbbe úgy megbotlik, hogy iszonyú robajjal bevágódik rajta és elterül a földön. Ilyenkor a házbeliek igazából megijedtek, a kisebbek még sivalkodtak is. De mikor látták, hogy baszkó az egész, nevetésbe törtek ki.
    A harmadik pásztor a legöregebb:
    - Gyere be, te, Öreg, mert megdörzsöllek!
    - Hupp, adj Isten, már én is megérkeztem, az éjjel bősz farkasokkal vesződtem. A bundámat kipkedték, kapkodták, majd szétszaggatták. De mivel én bátor juhászlegény voltam, fütykösömmel úgy közéjük vágtam, hogy még a füstömet se láttam!
    Ti fiaim, idebe isztok, esztek, Öregapátok túrós, tejfölös bajuszára meg rá se néztek! Ha felkapom fütykösömet, eltraktállak benneteket!
    Erre a pásztorok körbeszaladnak, énekelnek valamit (amire az adatközlő már nem emlékszik). Amikor vége az éneknek, a káplár valami olyasmit mond, hogy „menjetek el imádkozni, mert megszületett az Isten fia, Jézuska”. Erre ők ahelyett, hogy elmennének Betlehembe, leheverednek, és álomba merülnek.
Az angyalok énekelnek valamit, a pásztorok horkolnak. Ekkor a Káplár rávág az egyik karjára és mondja:
    - Kelj fel, te, Darida, mert nagyot ütök a farodra! Mit álmodtál az éjszaka?
    - Azt álmodtam az éjszaka, hogy a gazdasszony sürgölődött, forgolódott és egy penészes 100 márkást a zsebembe nyomott.
    - Kelj fel, te, Jakab, törjön ki a nyakad! Mit álmodtál az éjszaka?
    - Én azt álmodtam az éjszaka, hogy a gazdasszony sürgölődött, forgolódott és egy akkora szál kolbászt akasztott a nyakamba, hogy az egyik végét Pesten a kutyák rágták, a másikat meg Adán kompkötélnek használták.
    Az Öreg van elöl, aztán a Jakab, a Darida. Térden állva a Káplár mondja, hogy „Öreg, vess magadra keresztet!” – mire ő: „Rám vessem a nagy kocsikereket?”
    - Nem mondtam én, hogy vesd magadra a nagy kocsikereket, hanem vess magadra körösztöt!
    - Tyúkhús, lúdhús, meleg cipó, egy icce bor, csússz a hasamba!
    - Öreg, csókold meg a kis Jézuskát!
    - Megcsókoljam a kis Juliskát?
    - Nem mondtam én, hogy csókold meg a kis Juliskát, hanem, hogy csókold meg a kis Jézuskát!.
    Megcsókolja és megengedik a ház népének is, különösen a kis gyermekeknek, hogy megnézzék a betlehemet. Meggyújtják bent a gyertyát.
    Visszatérve a kis Jézuskára, aki a Betlehemet jelképező templomocskában volt, amikor a házbeliek megnézték, akkor szoktak adni pénzt, meg megkínáltak bennünket. A pénzt a Káplárnak adták. Mi szépen megköszöntük, ők meg azt, hogy eljátszottuk a betlehemest. Kikísértek bennünket és akkor a pásztorok danolták, hogy
    „Elindulának és el is jutának, a szegény pásztorok (ha nem kaptak eleget, megfelelő pénzt) éhen maradának.”
    Ezeket csak úgy beköptük, hogy megtudja a gazda is, hogy keveset adott. Ezzel vége van.

    KÉRDÉSEK:
    - Mennyi ideig tartott az egész előadás?
    - Percben kifejezve 15-20 perc. Ha rendesen lejátszották, mert horkoltak is, meg ezt-azt csináltak.
    - Mikor jártátok a betlehemet?
    - December elejétől karácsonyig minden nap.
    - Egy nap hány házat lehetett sorba venni?
    - Ötöt, tízet, tizenötöt, de ez már a maximum volt, többet nem irtunk idővel. Volt olyan ház, ahol kérték, menjünk el többször is.
    - Mások is járták a betlehemet?
    - Igen, és ez volt a nehézség, sőt veszedelem volt. Minden csoport a maga területét védte. Ha nem jól védte, akkor kevesebb ház, kevesebb utca maradt, kevesebb pénzt is tudtak keresni.
    - Történtek-e összetűzések a csoportok között?
    - Nagy veszekedések törtek ki, arra törekedtünk, hogy egymást megsemmisítsük, egymás betlehemét szétverjük, hogy többé ne legyenek vetélytársaink azon a területen. Egy ilyen dolog bizony nagy kiesést jelentett, mert akkor újra kellett csinálni a betlehemet. Ugye, legalább egy hét kiesés volt, mire újból helyre lehetett hozni.
    - Mennyi volt a kereset? Mire fordítottátok?
    - Nagyon kevés volt, de nekünk nagyon sokat jelentett. Már a betlehem elkészítése is pénzbe került, amit leginkább kölcsön kértünk. Aztán visszafizettük, a maradékot meg egymás közt szétosztottuk.
    - Soroljuk fel a szereplőket!
    - Káplár, két angyal, három pásztor: a Darida, a Jakab, meg az Öreg. A Káplár: fehér ruhában, fehér csizmában, fehér csákóban, kard a kezében, fehér ingben, fehér ing a kabátra ráhúzva. Az angyaloknak fehér ingben kellett lenniük és fehér sapkaféleségben, süvegben. Szárnyuk volt amikor volt, volt amikor nem, mert az nagyon komplikált dolog. A három pásztor régi, kifordított subában volt, minél rongyosabban, és a fejükön egy nagy szőrős sapka, az arcukon álarc, csak a szemük, meg az orruk látszott ki. Bajuszuk, szakálluk volt. Mindhármuknak volt pásztorbotja, aminek a feje vaskampó, a vége meg szög volt. Ezek jó erős botok voltak, ezekkel védekeztünk.
    Mikor jött a támadás, meg volt beszélve, ki mit vigyen, mentsen. A betlehem a templom is, úgy volt elkészítve, hogy két részből álljon, hogy a tetejét könnyen le lehessen venni. Egyik angyal ezt vitte, a másik az alját, úgy szaladt mindenki a megbeszélt irányba.
    - Csengettyűt, vagy kolompot vittetek-e?
    - Csengettyű a Káplár kezében volt. Ő csengetett az utcán, meg ott, ahova bekéredzkedtünk. Később volt batrilámpánk is, amikor már tudtunk venni, de gyertya, az mindig volt. Meggyújtottuk, aztán eloltottuk.
    - Melyik volt a ti körzetetek?
    - Egész Adában jártuk, de főleg ott, ahol laktunk. Az Újsoron, a Szélső utcában, a Második, a Harmadik utcában, a Pipacs utcában, a Gunarasban, a Zentai úton, amit Savósornak mondtunk. Volt mikor a Sándorba is elmentünk, de ott találkoztunk másokkal, ott verekedtünk a legtöbbször.
    - Időben is határozzuk meg ezt a kort. Tehát mettől meddig tartott a betlehemezés?
    - Nálam 1945-től egészen legénykoromig, azaz 1952-53-ig.

Lejegyezte: Király János