Van egy témám

    Tudjuk, hogy még a múlt század végén, pontosabban 1970/1972-ben térségünkben lezajlott az úgynevezett „komeszáció” (tagosítás), melynek értelmében „rendezték” a portákat, a földeket, az ingatlanokat, a tanyákat. Idézőjelben a rendezték, mert hiszen ezzel együtt nagyon nagy károk és problémák jelentek meg az ökoszisztémában már a 21. század elejére, amikor pedig modernebb, tisztább világban kellene, hogy éljünk. Felborult a természet egyensúlya, a tanyákkal együtt eltűntek az őket körülvevő fák, bokrok, melyek otthont és védelmet adtak a hasznos madaraknak és az egyéb állatoknak. A mezőgazdászok ehelyett most egyre többféle és nagyobb dózisú vegyszerrel kényszerülnek megvédeni a termést, mely „védelmi” munkában valaha sokkal egészségesebb és talán hatékonyabb módon segítette őket maga a természet. De hát a rendelet szerint felszámolták a tanyákat, és a gazdáknak a tervek szerint a város peremére (Ada esetében a lóversenypálya mögötti nagy telkekre) kellett volna költözniük. Erre megvolt a lehetőség és megtörtént a kártalanítás is. Nem ez történt. A gazdák a jószágállományukkal beköltöztek a városba, sőt némely esetben a szűkebb központba. Évtizedek múltán az állatállomány csak szaporodott, sőt kisebb farmmá alakultak át a gazdaságok. Ezek a „farmok” gyakran régi fészerekből, nyílt istállókból, esetleg engedély nélkül épített nem szabályos pajtákból állnak.
    A jószágtartás, az etetéstől a tisztántartásig, megfelelő feltételeket, külön lokációt igényel, és egyáltalán nem illik bele egy belvárosi képbe. A trágyatárolás sokszor szabálytalan, a higiénia határon aluli, a fekáliás vizek kidobva az utcai esővizes árkokba, dögmaradványok a szemétdombon - kész rémálom. Az utóbbi években a globális felmelegedés miatt a bűz, ami ezeknek a „farmoknak” a környékén terjeng, elviselhetetlen. A környező lakóházakban lehetetlen a szellőztetés, a ruhaszárítás, a kinti munka és a normális élet. A közterületekre is jobban kellene ügyelnünk, ahol gyakran látunk papírhulladékot, szemetet, sőt az elgázolt macska is hetekig préselődik az utcán, míg el nem kezd a szőre is szállni. Ilyenkor ősszel meg nagyon divatos a falevél és egyéb más hulladékok égetése, hatalmas, fullasztó és egészségtelen füstfelhőket produkálva. Sajnos ezen a téren sincs semmi regula. Az ilyen környezetben elterjed a pocokállomány, a légy, és más rovarok és ezzel egy időben növekszik a fertőző betegségek veszélye.
    Az illetékes községi szervek emelik a kezüket, senki sem vállalja hatáskörének a probléma megoldását. Nagyokat bólogatva de vállaikat vonogatva kibújnak a probléma alól, küldözgetve más, illetékesebb szervekhez. Az állatfelügyelő a kommunális felügyelőhöz, az a környezetvédelmihez, az utóbbi pedig mondván, hogy nem az ő hatásköre, vissza az állatfelügyelőhöz. A panaszkör bezárult. Mi lehet a megoldás? Feljelentés a környezetszennyezés ellen? Minek alapján? Van-e nálunk szabályzat az állattartásra? És tudunk-e felelősségteljesen, környezetünket óvva élni és gazdálkodni?
    Én azt hiszem, mindenkinek joga van az egészséges életkörülményekhez. Ezt kell, hogy garantálja a környezetvédelmi törvény is. Legyen az állattenyésztőnek biztosítva egy megfelelő hely a városon kívül! Vagy adják vissza a kihalt szállásokat a gazdáknak! Lendüljön fel egy modern európai állattenyésztés! Legyen szabályzat, azaz legyen megoldva az állattenyésztés emberlakta területen kívül! A modern 21. századi városrendezés alapprogramja kell, hogy biztosítsa az ökológiailag tiszta és egészséges életkörülményeket csakúgy, mint a csatornázást, a villany-, víz-, és gázhálózatot, az utakat, a járdákat, a zöld felületeket. Ezek alapvető dolgok ahhoz, hogy az ember jól érezze magát egy környezetben.

Molnár Pál