Az adai könyvtár jubileumának margójára
HOGYAN LETT A 130 ÉLVBÕL 50?
November derekán egy jubileumi mûsor keretében az adai Szarvas Gábor Könyvtár, a Szerb Köztársaság kulturális minisztériuma és Ada község helyi önkormányzatának támogatásával „az adai könyvtár fennállása 50. évfordulójának megünneplésére” hívta össze a közönséget.
Engem már az elsõ pillanatban szíven ütött az ötvenediknek mondott és írt évforduló. Nem azért mert sok, hanem pont azért, mert kevés! Helytörténeti kutatásaimból és emlékezetbõl – elõdeink emlékezetébõl – ugyanis pontosan tudom, hogy az adai népkönyvtárat 1877-ben, tehát nem ötven, hanem kereken 130 évvel ezelõtt alapították!
Ezt írja Fridrik Tamás, a tudós adai tanító is 1878-ban Szegeden kiadott könyvében, amelynek a címe Bács-Bodrogh vármegye földrajzi, történelmi és statistikai népszerû leírása.
Az elõszavában szó szerint ez áll:
„Megyénk közmûvelõdési elõhaladásának örvendetes jeléül szolgálnak a gazdasági és egyéb számos jótékony egyletek, az iparkiállítások, a népoktatási körök, az olvasói egyletek, a népkönyvtárak (kiemelés tõlem), az ipartársulatok,… melyek a megye ügybuzgó férfiait és hölgyeit, mûvelt közönségét országszerte ismertté tették.”
Arrébb tételesen is felsorolja, mikortól kezdve, mije van Adának:
„Van 1836-ik évtõl városi címe, 1845-ik évtõl gyógyszertára, 1853-ik évtõl póstaállomása, 1854-ik évtõl vasárnapi ismétlõ iskolája, 1856-ik évtõl kórháza, 1859-ik évtõl epreskertje, 1861-ik évtõl olvasó-egylete, 1868-ik évtõl gõzhajó-állomása, 1870-ik évtõl távírdája, 1872-ik évtõl takarékpénztára, 1873-ik évtõl tanítói takarékmagtára, 1874-ik évtõl kézimunka iskolája leányok számára, 1874-ik évtõl három ipartársulata, 1875-ik évtõl községi takarékmagtára, 1876-ik évtõl kisded-óvó intézete. 1877-ik évtõl méhész-egylete, 1877-ik évtõl iskolai- és népkönyvtára (kiemelések tõlem).
Épületei között legdíszesebb az 1873. évben épült nagy vendégfogadója (a mai városháza – kiemelés és megjegyzés tõlem) és 1848. évben a kerület által állíttatott városháza (a mai szálloda helyén állott – megjegyzés tõlem), van itt tégla-, cserép-, mészégetõ, a Tiszán 9 vízi-, a községben 5 száraz,(községen) kívül 10 szélmalom s több olajsatu, 56 pálinka-fõzõ-kazán.
Ada 1870-ben megváltotta magát, s most a megye felügyelete mellett vagyonával rendelkezik, kegyúri joggal bir.”
Még arrébb:
„A lakosok (Adán) általában jó irányú lapokat, könyveket olvasnak, három ezren felül van a száma, kik a községben olvasni irni tudnak. Hogy népünk szeret tanulni, mutatja azon körülmény, mely szerint 1873. évben 125, 1874-ben 149, 1875-ben pedig 260 felnõtt esti oktatásra önként járt és szép eredményt volt képes felmutatni.
Van itt három rendbeli könyvtár, népkönyvtár 106, iskolai könyvtár 171, kaszinói könyvtár 540 kötet könyvvel…” (Fridrik Tamás, Ada, 1878, szeptember hó).
A mostani, eltévesztett dátum ezekkel a tényekkel tételesen cáfolható, ezért sajnálatos, sõt fájó, hogy a nagy költséggel szervezett novemberi felhajtással nemcsak a helyi önkormányzatot és a kulturális minisztériumot vezették meg, de kárt akartak okozni nagy múltú községünk kulturális hagyatékában is. Szerencsére, az adai közönség nem volt vevõ erre a botlásra, mert az ünneplésre hivatott színházterem kongott az ürességtõl: a rendezvényen jóformán csak azok vettek részt, akik kapni reméltek valamit, az ilyenkor szokásos köszönõlevél-félére számítottak.
De, faggassuk tovább a múltat!
Opitz Sándorról, a 19. századi adai plébánosról (1825-1898), országgyûlési képviselõrõl (1865-69), a Szent István Társulat írójáról igazán senki ne feltételezze, hogy nem járt könyvtárba Adán, hiszen õ már1865-ben (!) Zentán, egy kortesbeszédben ezt mondta:
„…mikor itt Zentán, vagy Adán, akár Ó-Becsén a díszes, jól felszerelt könyvtárban járok, nem hagy a vágy, hogy meghúzódjak valamely sarokban és karos székben kezembe kapjak egy-egy díszes könyvet, hogy olvashassam a legnagyobb íróink legértékesebb gondolatait!”
Elõtte is, utána is, hány és hány adai tanító, pap, tanár, háziasszony, orvos, mérnök, ügyvéd kezdte a tudománnyal, irodalommal való ismerkedését pont az adai könyvtárban, pont a letagadott idõszakban, amit most hivatalosan meg sem említettek; nem tartottak fontosnak, vagy érdemesnek az ünneplésre, az emlékezésre?
Nézzük hát a tiszta igazságot.
Az elsõ adai könyvtár 1877-ben, de elõtte és késõbb is egy ideig a valamikori Török-vendéglõ egyik helyiségében mûködött. Az akkori híres vendéglõ úgy nézett ki, hogy elõl volt az ivó, meg a bálterem, hátul meg egy kisterem, ami az Iparos Olvasó Egylet és a könyvtár terme volt. A könyvtárosi teendõket hosszú éveken keresztül nem más, mint Gaál Ignác látta el.
Ennek az épületnek a helyén áll jelenleg a Standard Kommunális Közvállalat és a Prostor Tervezõiroda székháza. Innen, a sarok felé haladva, a Macedónia felé még nem volt utca, hanem ott állt a híres Ivanics-vendéglõ, a Kohn Bõrkereskedés, a mai mezõgazdasági patikánál lévõ emeletes házak helyén pedig Epstein Árpád híres kesztyûgyára, ami az ANIA nevet viselte.
1913-ban Latky József adai plébános volt a rk. hitközségnek és iskolaszéknek, a Magyar Polgári Olvasó-Körnek és a Katholikus Körnek az elnöke, dr. Stein Adolf a Magyar Polgári Olvasó-Kör alelnöke.
Késõbb (1928-ban) az ipartestület a katolikus templom mögötti utcába költözött (ma Dimitrije Tucoviæ utca 10.) a könyvtár is oda ment vele. Ott is Gaál Ignác volt a könyvtáros, az ipartestületi titkár pedig Petar Mrðanov (Mrðanov Perica édesapja). Privát foglalkozása mindkettõjüknek szabó volt, és – többek között – egyenruhákat is varrtak a Jugoszláv Királyi Hadseregnek!
Késõbb a könyvtár (1930 körül) – a kultúregyesülettel egyetemben – a központi iskola korzó melletti épületének utcai részébe költözött, majd amikor az iskola visszakövetelte a helyiségeit, átköltözött a valamikori zsidó-iskolába (ma a Maja-üzlet).
Az 1940-es évek elején az ipartestület könyvtára már a jelenlegi Nagyutcán, a II. Helyi Közösség mai székházában volt. Ez a ház volt Kirinics Lajos vaskereskedõ háza, a vasáru-boltja meg pontosan a jelenlegi Ada Áruház helyén állt. A másik Kirinics-ház a Vöröskereszt jelenlegi székháza, tulajdonosának vas-, fûszer- és vegyeskereskedése pedig mellette, a mai Cinóber festéküzlet helyén állt.
Az elsõ Kirinics-házban, az udvari részen két nagyobb teremben kapott helyet az Ipartestület és a könyvtár. A könyvtáros itt sok éven át Kaszás András, Bandi bácsi, valamint Mészáros Gábor volt, majd õt Ürményi István követte, de az õ idejében (1947) a könyvtár és az akkor már Ady Endre Kultúregyesület a jelenlegi Park-szálló helyén, az akkori Polgári Iskola épületében volt. A Kirinics-házat ugyanis a néphatalom konfiszkálta (kisajátította) és más célokra szánta.
Amikor a könyvtár még a mai KMS-bolt helyén volt: 1963-ban Tóth István könyvtáros nyilatkozik az Újvidéki Televíziónak. Mellette Szabó Teréz, oldalt Pastyik Ilona és Pastyik László.
Mint mondtuk itt a könyvtáros sok éven át Ürményi István, mindannyiunk Pista bácsija volt, a mindig pontos adatokkal szolgálni tudó könyvelõ Mészáros Gábor bácsi, az egyesület titkára pedig a szép emlékû Vajk Károly bácsi. Õ lényegében Valihora volt, de abban az idõben (elõnyös) divat volt a vezetéknevek magyarosítása, így lett õ Vajk, a Volfordok Völgyesiek, a Pesznyákok Pusztaiak, stb.
Ada kulturális múltja tehát igen gazdag, sokkal tartalmasabb annál, minthogy valaki letagadhatna belõle 80-100 évet. És akkor még nem is szóltunk a könyvtárral egykorú, nagyon gazdag helyi mûkedvelõi, azaz színjátszási életrõl, minek során az adai Ipartestület színjátszó-köre nagysikerû elõadásaival Szabadkától Újvidékig bejárta egész Vajdaságot! Tudják ezt a szabadkai tanítóképzõ tanárai is, hisz ennek a gazdag színjátszási múltnak a kutatását és feldolgozását szemináriumi szakdolgozatok témájaként adják fel a szigorlatozó adai tanítóknak.
Végezetül leszögezhetjük, hogy mi sem mondhatunk le gazdag múltunk nagyobbik felérõl, csak azért, mert e községi mûvelõdési intézmény jelenlegi tisztségviselõjéül megtett ”apparátusnak” errõl nincs tudomása.
Király János
(Források: Fridrik Tamás idézett könyve, Csoór Gáspár: Bácska társadalmi élete ezer arcképpel, Wohlmuth Ernõ: Tanítók évkönyve az 1909/10 iskolaévre, id. Csányi Ferenc, Urbán János, Tóth István, dr. Molnár Csikós László kéziratai és cikkei, Gaál Béla és mások visszaemlékezései, az Ada-moholi Közlöny számai, a világháló, valamint saját jegyzeteim)
