KIHALT EMBERI ÉRTÉKEK
Mostanában egyre többször hallom, és amit én is nap, mint nap megtapasztalom, mélyponthoz ért az emberek egymás iránti viszonyulása. Azok az emberi értékek, amelyek nélkülözhetetlenek a közösségi élethez, és amelyek „emberré” teszik az embert, sokakban kihaló félben vannak. Egyre több emberben ismerhető fel a rosszindulat, a tolerancia hiánya, az irigység és a keserűség jelei. Szinte már ijesztő ez a jelenség, és úgy tűnik, megállíthatatlan. Az okokról esetleg a szakemberek tudnának többet mondani. Állításaimat néhány eset érintésével szeretném alátámasztani.
Azoknak az utcáknak a lakói, ahol még nincs megépítve a szennyvíz-elvezető csatorna, ha arról hallanak, hogy valamelyik utcában épül a hálózat, egész biztos arra gondolnak, milyen jó az ott lakóknak. Nem kell minden hónapban fizetni az emésztő tisztítását, a hálózatot pedig díjtalanul használhatják. Nagyon tévednek, akik így gondolják, mert az építkezés megkezdésével a veszekedések is elkezdődnek. Ekkor látszik, ki kivel nem beszél. Szomszéd szomszédra támad jelentéktelen okok miatt. A járdaépítés is valamikor örömnek számított a lakosok körében. Néhány napja az egyik utcában a járdaépítő mesterek szomorúan panaszkodtak, hogy alig várják a munkálatok befejezését, mert kellemetlen számukra hallgatni a szomszédnak szomszéd elleni megjegyzéseit, vitáit. Ma már olyan ember is van, aki fél napját feláldozza, hivataltól hivatalig jár panaszával, hogy a szomszédja reggel munkába induláskor gépkocsijával felébreszti. Nagyon nagy kár, hogy lebontották a tanyákat! Ott nem lennének ilyen problémák.
Épül az ipari zóna. A tervek szerint száznál is több új munkahelyre nyílik lehetőség. Az ember joggal azt gondolná, hogy községünk vezetőségének erőfeszítéseit a többség pozitívan értékeli. Ez sem így van, nagyon sok emberrel beszélek nap, mint nap, de alig hallok elismerő szavakat. Annál több megjegyzést és kérdést, kik építenek és miből, különböző negatív jelzőkkel kiegészítve. Néhányszor megtörtént, hogy útlezárás miatt a teherautók egy-két órán át kénytelenek voltak másik utcában közlekedni, ami azonnal megindította a panaszosok hadát. Telefonon, személyesen, sőt petíció beadásával fenyegetve figyelmeztettek, hogy tenni kellene valamit, mert tönkremegy az út, és a teherautók porolnak.
Egyre inkább igaz az a megállapítás, ha nem csinálsz semmit, az is baj, de ha csinálsz, az még nagyobb baj. Elég, ha csak belenézünk a képviselő-testület üléseiről készült felvételekbe. Egyes „ellenzéki” képviselők hozzászólásai ülésről ülésre tele vannak rosszindulattal. Nem ártana, ha időközönként ők is beszámolnának mit tettek – tesznek községünkért. Az sem ártana, ha az a beszámoló a magánéletben elért eredményekre is kiterjedne, mert szerintem azokat, akik a magánéletben nem tudnak az átlagembertől nagyobb eredményt elérni, sohasem szabadna a község irányításának még a közelébe sem engedni. Sokan nincsenek tisztában saját képességükkel, és többet vállalnak, vállalnának, mint amire képesek.
Gecse István