BESZÉLGETÉS AZ ADAI ÁRGYÉLUS EGYÜTTES TAGJAIVAL

    Az  Árgyélus népzenei együttes öt évvel ezelőtt alakult azzal a céllal, hogy a Délvidéken felelevenítsék és megszerettessék a moldvai csángók népzenéjét. Az együttes különlegessége, amellett, hogy tagjai nagyon fiatalok, főként középiskolások, hogy csak moldvai és gyímesi  zenét játszanak. A zenekar tagjai, Török Flóra, Török Ádám, Török Tilla, Varga Imola és Virág György szerint kezdetben nehéz volt megszerettetni az itteni fül számára ismeretlen moldvai dallamokat, de ahogy ők mondják, most már sínen vannak, egyre többen érdeklődnek e távoli, a Kárpátokon túli zene iránt, ráadásul az együttes fiataljai a tapasztalt zenészeket megszégyenítő ügyességgel játszanak a nálunk is ismert hangszereken, csakúgy mint a moldvai csángók tipikus, ősi hangszerein. Rátermettségüket mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az együttes háromszoros Szólj síp, szólj! győztes, és a Középiskolások Népművészeti Vetélkedőjén is kategóriájuk legjobbjának mondhatják magukat. Számos hazai, és magyarországi fellépésen vannak túl, és büszkék arra, hogy tapasztalt zenészek között is megméretettek már. A zenekarnak két magyarországi, szegedi tagja is van, Szűcs Bálint kobzos, és Szűcs Szilárd dudás, furulyás. Ők a fontosabb fellépéseken csatlakoznak hozzájuk, és sokat hozzátesznek az együttes különleges hangzásához.

Az Árgyélus együttes tagjai

    Ádám: Mivel a Délvidéken ennek a tájegységnek a zenéjével nem foglalkoznak, nincs sem moldvai sem gyimesi zenét játszó együttes, ezért gondoltuk, hogy lesz igény erre az újfajta hangzásra.. Kezdetben nehéz volt, mert az emberek füle nem szokta ezt a dallamot, nem ismerték se a zenét, sem a moldvai táncokat, sem az énekeket.
    A moldvai zene a hangzása és a hangszerelése tekintetében is kicsit elüt a többitől, ugyanis nem a klasszikus felállást alkalmazzák, nem bőgő, brácsa, hegedű és más kiegészítő hangszerek szólalnak meg, hanem kobozt, furulyát, dobot, kavalt, dorombot és tilinkót használnak.
    Tilla: A moldvai tánc is egészen más, a csángók körtáncot járnak, ez az emberiség legarchaikusabb felállása, ahol a kör az egységet, az együvé tartozást jelképezi. A táncok nem táncrendbe szerveződnek, hanem minden táncnak megvan  a saját dallama, és ezek a dallamok variálódnak, ismétlődnek, de a végén mégis kerek egésszé formálódnak.
    A moldvai zenével kapcsolatban fontos elmondani, hogy a népdaloknak ősi szövegük van, és a szövegfelszín alatt mély és komoly mondanivalót hordoznak, ehhez kapcsolódik a dallam, amely ereszkedő pentaton, tehát a legősibb dallamforma. A tájegység halottsiratóinak, gyermekdalainak, altatóinak olyan csodálatos lírai dallamuk, hangzásviláguk van, amely máshol nem található meg.
    Talán a moldvai csángók őrzik legjobban őseik hagyományait, jobban mondva nem is őrzik, hanem még benne élnek, igazi hagyományművelők.
    Ádám: Nagyon örülünk annak, hogy eredeti moldvai népviseletünk is van, ami látványosabbá teszi az összeállításokat. A ruházatból különben a csángóknál következtetni lehet a származásra és a családi állapotra is.
    - Eljutottatok-e már arra a vidékre?
    Flóra: Sajnos még nem jutottunk el, de az interneten keresztül megkeresett bennünket egy moldvai származású Budapesten élő fiatalember, aki meghívta az együttest a szülőfaluja ünnepére. Megköszöntük a meghívást, de hogy oda eljuthassunk, annak komoly anyagi feltételei vannak. Van ugyan néhány jóakarónk, de szüleink a legfőbb támogatóink.
    Ádám: Moldvába ugyan nem jutottunk el, de találkoztunk adatközlőkkel. Adatközlő az a személy aki azon a tájon él, amelynek zenéjét műveli, és más fajta zenét, dallamvilágot nem hallott, nem ismer,  ezek az idős bácsik, nénik azok, akik leginkább átadhatják a vidék eredeti zenei sajátságait, leginkább táborokban ismerkedhetünk meg velük.
    Tiszadobon három  moldvai adatközlővel  találkoztunk Hodrog András és Legedi L István furulyásokkal és Mandache Aurél hegedűssel, gyimesire pedig Tímár Viktor és Tímár János bácsi tanított bennünket.
    - Különleges hangszereken játszatok, a tilinkó, koboz, doromb, furulya jellegzetes moldvai hangszer. Könnyen megbarátkoztatok velük?
    Ádám: Táborokban, saját magunktól, gyakorlással, különböző cd-ket hallgatva tanultunk meg ezeken a különleges hangszereken játszani. Az általános iskolában szerzett furulya-tudás mint kezdő lökés magában nem lett volna elég ahhoz, hogy ide jussunk, ahol most vagyunk.
    Imola: A hegedű nem egyszerű hangszer, elsősorban hallás és nagyon sok gyakorlás szükséges ahhoz, hogy valaki igazán jól tudjon muzsikálni. A furulyán sem könnyű játszani, mert meg kell tanulni a fúvástechnikákat, ráadásul a cifra dallamok nagyon gyors ujjmozgást követelnek, amely szintén csak gyakorlással sajátítható el, mindezek mellett még arra is ügyelni kell, hogy a furulya közben ne sipítson.
    Tilla: A kavalnak nincs is meg a teljes skálája, pentaton hangszer, öt lyuk van rajta, s még a furulyásoknak is kihívás kavalon játszani, mert teljesen rá kell hangolódniuk. A tilinkón egyáltalán nincs lyuk, csak csőből és sípból áll, és a fúvás erőssége határozza meg, hogy milyen hangmagasságot kap. Gyönyörű dallamot lehet kicsalni belőle, ha valaki ért hozzá. A koboz is érdekes hangszer, csak a moldvai zenében használják, és azt szokták mondani, hogy a kobzosoknak a hangolásra megy rá az életük, mert a húrok hossza folyton megrövidül, így mindig újra kell hangolni. A dobosoknak sincs könnyű dolguk, mert folyton ügyelniük kell arra, hogy a bőr mindig feszes legyen.
    - Az Árgyélus név angyalit, tündérit jelent. Tudatos volt  a névválasztás?
    Flóra: Igyekeztünk egy jól hangzó, érdekes nevet találni, és mint ahogy a másik zenekarunknál is, anyukánk több nevet ajánlott, és mi ezt választottuk. Kezdetben még furcsának tűnt az Árgyélus név, de aztán az évek során megszoktuk, hozzánk nőtt, és észrevettük, mennyire szép és különleges. Talán mint a mesebeli Árgyélus királyfi, mi is, ha küzdelmek és megpróbáltatások árán is, de el szeretnénk érni céljainkat.
    - És mik ezek a célok?
    Ádám: Az alapfeladatnak  azt tartjuk, hogy a vajdaságiakkal megszeretessük a moldvai zenét. Magyarországon már egyre jobban elterjed, egyre több a moldvai zenekar, és a táncházak is egyre népszerűbbek lesznek. Azt is szeretnénk, ha Magyarországon is ismert és elismert zenekarrá válnánk
    Flóra: A saját cd-fölvétel már évek óta tervben  van, de sajnos a megvalósításra még nem kerülhetett sor, pedig már kaptunk stúdióktól is ajánlatokat. Nehéz összehozni a társaságot, mert nyáron, amikor alkalom lenne rá, ahányan vagyunk, annyi felé megyünk, egy cd kiadását pedig kemény gyakorlás kell, hogy megelőzze.
    Ádám: De az anyagiak hiánya a legnagyobb gond, mert nem hogy cd-felvételre, de még a hangszerekre is, amelyek köztudottan nagyon drágák, nehezen tudjuk összeszedni a pénzt.
    -Szerintetek mitől más, mitől több a népzene ?
    Tilla: A népzene a költészettel vetekszik, az ember egyik legősibb kifejezésmódja. A nemzeti identitás kifejezője, s művelése egyfajta szellemi honvédelem. Kevés nemzetnek van ekkora népzenei kincse, s nagyon sokan nem ismerik, nem látják, hogy mekkora érték birtokosai vagyunk.  Vannak jó zenék, de tudni kell különbséget tenni az igazi  zene és a selejt között.
    Imola: Már abból, hogy valaki milyen zenét hallgat, meg lehet határozni, hogy milyen ember, milyen értékei vannak, mennyire művelt. Ráadásul, szerintem, a zenének lélekformáló szerepe is van.
    - Most még tanultok. De szeretnétek a jövőben hivatásszerűen is a zenével foglalkozni?
    Flóra: Aki szakmai szinten fog foglalkozni a népzenével, az Tilla, aki művészeti iskolába jár. Mi, többiek meg nem hobbiként, mert az azt jelenti, hogy megmaradnánk amatőr szinten, hanem életformaként foglalkozunk majd a zenéléssel, tökéletesítjük mindazt, amit megtanultunk, de más hivatást választunk.
    Tilla:  Az idén, 2007-ben Bartók Béla és Kodály országában először nyílik a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen népzenei szakirány. Arra biztatnak minden fiatal népzenészt, hogy jelentkezzen, mert így mutathatjuk meg, hogy van érdeklődés a népművészet iránt. Mert a népzenéhez támogatókat nagyon nehezen találni, annak ellenére, hogy többek között a japánok vagy a nyugatiak éppen a néphagyományok és a népművészet iránt érdeklődve érkeznek Magyarországra. Nagy bajnak tartom, hogy hazájában a magyar népművészettel mostohán bánnak.
    Nem kell, hogy mindenki benne éljen a népzenében, csak tudjon róla, és ne keverje össze az útszéli cigányzenével. A televíziós műsorokban népszerű mulatós zenék sem hordozzák azokat az értékeket, amelyek a népzene sajátjai. Sokszor, amikor megemlítjük, hogy népzenét játszunk, az emberek elkezdenek nótázgatni, mert azt hiszik, hogy a lakodalmas, mulatós dalokról van szó.
    - Mit lehetne tenni azért, hogy tudatosodjon ez a különbség?
    Flóra: Szerintem a televíziós műsorokban kellene többet foglakozni a népzenével.
    Tilla: Nehéz a népzenét népszerűsíteni a mai fogyasztói világban, ahol a buszon, a villamoson az a téma, hogy mi volt a Balázs showban . Fontos lenne az érdeklődést felkelteni, érdekelté tenni az embereket a népzene, a népművészet megőrzésében és megbecsülésében.
    Flóra: Sajnos ez az érdektelenség a szülőkre és az idősebbekre is jellemző, pedig nekik kellene hatniuk a fiatalokra, s nagy felelőségük van abban, hogy a fiatalság világszemlélete ilyenné vált.
    Tilla: Szerencsére vannak kivételek, és elég nagy a táncház-mozgalom, egyre népszerűbbek a táncház-találkozók, ahol egész más a légkör, mert ott csak olyan emberekkel találkozhatunk, akik szeretik a népzenét, és nemzeti érzelműek. Ezeken a rendezvényeken mindenki szabadon bekapcsolódhat a táncba, s ilyenkor úgy érzem, a lelkek összekapcsolódnak.
    Az ének is nagyon fontos, fontos az, hogy együtt tudjunk énekelni. A közös ének kovácsoló erő, közös nyelv, ami összetéveszthetetlen.

Józó Mónika