HITTANOSOK TOLLÁBÓL
Köszönjük a lehetőséget, hogy az adai újság hasábjaink keresztül is bemutathatjuk hitbéli meggyőződésünket, Istenbe vetett hitünket és a tanultak gyakorlattá váltását.
Magunkról csak azt a fontos tényt szeretnénk közölni, hogy mi vagyunk az iskola első nemzedéke, mely a plébániai oktatáson kívül az iskolapadokban is hittant tanulhat, ha a választható tantárgyak közül emellett döntött. Örömmel tölt el bennünket, hogy a fent említett osztályok tanulóinak zöme hitének ápolását és elmélyítését részesíti előnyben.
Hittanóráink célja nemcsak a tananyag jó elsajátítása, hanem Isten alázatosságának és szeretetének, Jézus Krisztus engedelmességének és alázatosságának megismerése, és mindennapjainkban való megélése.
Egy-egy bibliai történet vagy jézusi példabeszéd megelevenítése, mába való átültetése, nagy élményt jelent mindannyiunk számára. Ilyenkor érezzük csak igazán, hogy a Szentírás mondanivalója soha sem évül el, és hogy mindenkihez szól.
A következőkben a bibliai témák időszerűvé tételével próbáljuk érdekessé tenni bemutatkozásunkat. Kérjük az olvasókat, írásainkat fogadják szeretettel!
Solymosi Melitta és Urbán Alíz,VI. c.,
Cseh Károly Általános Iskola, Ada
HA SZERETETEM SEGÍTŐKÉSZ, JÓ KERESZTÉNY VAGYOK
Egy szép tavaszi napon Amál néni úgy gondolta, hogy kihasználja a szép időt és elmegy a parkba sétálni.
A kellemes tavaszi szellő lágyan lengette kendőjét, amint a park közepén álló tavacska partján etette a galambokat. Otthonról hozott kenyérmorzsát szórt a vidáman turbékoló madárseregnek. Az idős asszony egy kicsit elfáradt a friss levegőn, ezért a közeli padra ült, és onnan nézegette a sok ismeretlen embert, akik vasárnapi délutánjukat szintén a parkban töltötték. Szórakozottan szemlélte a mellette ülő szerelmes párt. Arra gondolt, hogy milyen jó lenne újra fiatalnak és gondtalannak, egészségesnek lenni.
Gondolataiba mélyedve indult hazafelé. Egyszer csak elhomályosodott előtte a világ és a következő percben már a földön feküdt. A lába csúnyán vérzett. Bőrét egy éles kő horzsolta fel, amire esés közben ráesett.
Megpróbált felkelni, de nem bírt. Segélykérő pillantást vetett a még mindig padon ülő fiatalokra, de ők nem törődtek a szerencsétlenül járt asszonnyal. Megkönnyebbülten vette észre, hogy a házmesterük közeledik. Úgy látszik, ő is sétára használta a kora tavaszi szép időt. Bár Amálka néni csak látásból ismerte ezt az embert, bízott benne, hogy ő majd segít rajta. Keserű szájízzel nézett utána, amikor köszönés nélkül ment el mellette.
Ekkor egy vékonyka kéz karolta át az asszony derekát és felsegítette. Az a kamasz fiú volt, akit Amál néni tegnap elzavart az ablaka alól, mert „hangosan” labdázott. Az asszony meglepetésében nem tudott szóhoz jutni. A fiú egészen az ajtóig kísérte. Ott a néni meghatottan simogatta meg a fiú kócos fejét. Most értette meg, hogy bár a fiú néha „zajosabb” a kelleténél, és talán szeleburdi is egy kicsit, a lelke jó és tiszta!
Józó Andrea 6. f. osztály
