83. Zöld levél
MELLŐZNI AZ AKÁCOSOKAT

    A Kárpát-medencében valamikor összefüggő erdőterületek léteztek, ám a mindenáron történő szántóterület-növelés és mértéktelen erdőirtás következtében ma erdőterületeink a minimális határérték alá süllyedtek. Ezért Vajdaságban is nagy súlyt helyeznek az erdősítésre, a fasorok létesítésére.
    Idegenhonos fafajok, többek között akácosok telepítését is támogatná a vajdasági kormány egyik nemrégiben készült rendeletével. Az akác azonban lerontja élőhelyeket, kiszorítja az őshonos növényzetet, így távozásra kényszerít számos erdőlakó állatot is. A zöld szervezetek és az ökológusok szervezetei közös levélben kérik a jogszabálytervezet módosítását.

Ezekben a napokban bódító akácillat tölti be az adai utcákat

    A környezetvédelmi szempontból fontos területek hálózatát egész Európában a természet értékeinek megőrzésére hozták létre. Egy részükön ma mezőgazdasági területeket találunk, melyek erdősítésére támogatás vehető igénybe. Ám meglehetősen furcsa, hogy védett területeken olyan erdők telepítésére adnának támogatást uniós forrásokból, amelyek természetvédelmi szempontból károsak.
    A szomszédos Magyarországon például ma több akácerdő-ültetvény van, mint Európa összes többi országában együttvéve, holott ez a fafaj nem is őshonos nálunk, Észak-Amerikából származik. Főként az Alföldön találkozunk hatalmas, telepített állományaival, sokan kedvelik szívós fájáért, jó mézet adó virágjáért. Ugyanakkor természetes erdeinkkel, például a tölgyesekkel összehasonlítva, a helyükre telepített akácerdőkben nagyon kevés élőlény tud megélni, az eredeti erdőlakók (pl. gyöngyvirág, szarvasbogár, kakukk, harkály, csuszka, szajkó) nagy része örökre távozik a területről. Az akác szinte kiirthatatlan, könnyen terjed át más élőhelyekre, kiszorítja az őshonos növényzetet és hozzájárul a biológiai sokféleség csökkenéséhez. Az ökológusokkal közös fellépésünkkel azt akarjuk elérni, hogy a természeti értékek megőrzésére szolgáló területeken, valamint olyan hegy- és dombvidékeken, ahol őshonos fafajok telepítésével is teljesíthetők a rendeletben megfogalmazott célok, ne legyen támogatható akácerdők telepítése. Tudjuk, hogy hazánk is aláírta 1992-ben a Rio-i Egyezményt, amelynek célja a tájidegen fajok visszaszorítása, mégis állami támogatásban részesíti az egyik legagresszívabb, a nemzeti parkok számára jelentős rehabilitációs költségeket okozó faj telepítését.
    Így hát vélhetőleg nálunk is megálljt parancsolnak az akácosok terjedésének, ez azonban még nem azt jelenti, hogy eltűnik a kedvenc nóta is, amelyik éppen ilyenkor azt mondja, hogy: „Akácos út, ha végigmegyek rajtad én…”

Király János