A LEGSZORGALMASABB KISTUDÓSÍTÓK

    A Jó Pajtás karácsonyi számában bukkantam rá a következőkre: Dicséretben részesülnek az adai Cseh Károly iskola tudósítói, akik az utóbbi időben hétről hétre rendszeresen jelentkeznek híreikkel. A munkájuk jutalma sem marad el: KISRIPORTERI IGAZOLVÁNYT érdemeltek ki a következők: Adankó Krisztina, Bakos Bettina, Szécsényi Krisztina, Vajda Emese, Gajdos Dóra, Fehér Anett, Tóth Kata, Berta Brigitta, Urbán Alíz, Balázs Judit, Dobrotka Katinka, Ürményi Ferenc, Csuvik Oszkár, Bogáromi Erik és Horváth Tamás.
    Itt vagyunk az iskola magyar szaktantermében: Mind a tizenöt kistudósító, meg magyartanárnőjük, Máriás Valéria, hogy elmeséljék, hogyan is dolgoznak, kinek mi a témaköre.
    Kata ötödikes. Nem titkolja, hogy a kisriporteri igazolvány is vonzotta év elején, mikor az oszi, Máriás Valéria magyartanárnő ajánlotta, hogy legyenek kistudósítók.

A kistudósítók tanárjnőjükkel

    – Úgy gondoltam - kezd a mesélésbe Kata –, megpróbálom megszerezni az igazolványt. Amikor valamilyen érdekes dolog történt a zene-, német- vagy osziórán, megírtam. Mikor ezek a tudósítások megjelentek a Jó Pajtásban, nagy öröm volt számomra, s ezek után még többet írtam.
    – Én meg a matek, magyar és a tornaórán történtekről tudósítom a Jó Pajtást - teszi hozzá az ötödikes Erik. -- Legutóbb a bakugrásról írtam.
    – Azért lettem kistudósító - magyarázza a hatodikos Judit –, mert szeretek írni, s megosztani másokkal, hogy mi történik iskolánkban. Annyira megszerettem az írást, hogy újságíró leszek. No, nemcsak írni, hanem olvasni is szeretek.
    – A mindennapi történeteket írom meg - mondja a hatodikos Ferenc –, s néha mindennap írok valamilyen eseményről.
    – Az én osztályomban is sokan írnak - fűzi hozzá a szintén hatodikos Katinka –, s nálunk is néhányan szinte minden nap. Több, mint fele az osztálynak veszi a Jó Pajtást, mert nemcsak írni szeretünk a kedvenc lapunkba, hanem olvassuk is. Otthon az egész család szereti, mert nemcsak én, hanem anyukám, testvérem, és a nagymama is át szokta böngészni. Már ötödikben is írtam, de csak most kaptam kisriporteri igazolványt. Már elküldtem a fényképet is, és várom az igazolványt. Különben a megjelent írásainkat az osztályunkban lévő faliújságra ragasztjuk föl.
    – A mi osztályunkban 24-en vagyunk, és 20-an vesszük a lapot - dicsekszi el Erik --, s mondhatom, otthon, nálunk is az egész család olvassa.
    Talán egy iskolában se várják úgy a Jó Pajtást csütörtökönként, mint ebben az iskolában:
    – Nálunk Tóth Erika tanárnő terjeszti - újságolja az ötödikes Alíz –, s alig várjuk csütörtökönként a nagyszünetet, mert akkor kapjuk kézhez. Mindjárt azt keressük, jelent-e meg tudósításunk. Ha igen, nagy az öröm, mindjárt visszük azt az oldalt fénymásolni, s tűzzük is föl a faliújságra.
    – Meg minden tudósításért egy-egy plusz jár – mondja a hatodikos Anett –, és tíz pluszért egy ötös a naplóba, természetesen magyarból.
    – Nemcsak a pluszokért írunk – mentegetőzik a szintén hatodikos Krisztina –, hanem már annyira megszerettük az írást, hogy nem is az iskolában, hanem otthon előre elkészítjük a tudósításokat, és a megbízottnak odaadjuk. A tanárnő átnézi, kijavítja, s küldi.
    – Igen – kapcsolódik a beszélgetésbe a tanárnő –, sok átnéznivaló akad, mert ezek a gyerekek nagyon lelkesek, rengeteget írnak. A múlt héten ötven, ezen meg hetven írást néztem át. Minden héten megbeszéljük a helyesírási tudnivalókat, így sokat tanulnak a gyerekek egymás hibáiból. Szeretnénk, ha a kistudósítók találkoznának, ismerkednének más iskolák tudósítóival.
    Gratulálunk a szorgalmas kistudósítóknak, akiknek, mire ez az írás megjelenik, már igazi kisriporteri igazolványuk lesz!