AMIKOR A VADÁSZÖSZTÖN ELŐJÖN
Kóbor kutyák garázdálkodtak az adai állatkertben

Ma állatokat, holnap embereket marnak meg?

    Január 29-én, vasárnap arról értesítettek, hogy pénteken és szombaton kóbor kutyák behatoltak az állatkertbe, és valóságos vérfürdőt rendeztek az állatok között. Először a láma családot támadták meg, és az alig öt hónapos kis lámát – a mindenki kedvencét – végezték ki szörnyű módon. Másnap újra támadásba lendültek a vérszagtól elbódult fékevesztett ebek, ekkor az állatkert másik kedvencének, az őzikének harapták át a torkát. Ugyanakkor megpróbáltak bejutni a fácánok ketrecébe, és a páni félelemtől eszeveszett rohangászásban, két fácánkakas kimúlt.

A három hónapos eleven kis láma...

    A helyszínre érkezve valóban elszomorító és megrázó kép tárult elém. A kis láma szétharapott torokkal, megtépett bundával (a torka mellett, a hátát és a farát kezdték ki), törött lábakkal, élettelenül feküdt nem messze a szüleitől. Az őz, ugyanúgy szétmarcangolt nyakkal, megtépett szőrmével, elszomorító látványt nyújtott. A két fácánkakas – legszebb ékeiket elvesztve – szinte csupaszon feküdtek a földön. Mi több, a láma család „apukája” törött hátsó lábakkal és még vérző nyakkal mozdulatlanul feküdt kifutójuk egyik sarkában – talán ő volt az, aki védelmezni akarta fiát, de a túlerővel szemben tehetetlen volt.

...és a szétmarcangolt teteme

    Elsőként Tóth László ismert természetbarát, az állatkert egyik vezetője tájékoztatott a történtekről. A következőket mondta:
    - Nagyon elkeserítő hír és látvány volt számomra, amikor megtudtam, mi történt az állatkertben, és persze, amikor a helyszínre érkeztem. Az első eset tegnapelőtt, tehát pénteken este történt, akkor ölték meg a kóbor kutyák a kis lámát. Életre való kis állat volt, sokat mókázott ugrándozásaival. A múlt év októberében jött a világra. Ami vele történt rettentően megrendített, nagyon nehéz lesz elfelejteni, pótolni pedig még nehezebb. Ugyanis 10 év eltelte után most született először láma a mi állatkertünkben. Valamit tenni kell, változtatni a törvényen, mert ha ez így megy tovább, nagyon nagy gondok lesznek. Ha a kutyákat mi ölbe tett kézzel várjuk és nézzük, hogy jönnek és támadnak, de nem szabad ellenük semmit sem tenni, akkor várható, hogy más alkalommal is kárt okozhatnak az állatokban, ne beszéljünk arról, hogy az embert is megtámadhatják. Talán majd csak azután hoznak valamilyen változást a törvényben, amikor esetleg kisgyermeket vagy idős embert is megmarnak?
    Hogy juthattak be az állatkert területére, amikor tudomásom szerint drótkerítéssel körül van kerítve?
    - Igen, az állatkert gyakorlatilag be van kerítve, de ezeknek a kiéhezett, ne mondjam, vérszomjas ebeknek nem volt gond bárhol is kikezdeni a drótot, akár lyukat kaparva a drót alatt, vagy éppen átugrani a kerítést. A lámákhoz pedig könnyen hozzáférhettek, hisz ott csak korlát határolja a kifutójukat.
    Értékben kifejezve milyen kárról beszélhetünk?
    - Mivel az állatoknak van piaci értékük, a mi esetünkben olyan 800-1000 eurós kárról van szó. Az eszmei érték viszont annál nagyobb, különösen, ha figyelembe veszzük a mi kis közösségünket – azt pénzben talán ki sem lehet fejezni. Két gyönyörű állattal szegényebb lett az állatkert, elvesztett két kedvencet, amit nehéz lesz pótolni - nyilatkozta Tóth László.

Az őzike is a kóbor kutyák áldozata lett

    Šakić Srećko, az állatkert gondnoka megerősítette mindazt, amit Tóth László elmondott, hozzátéve még azt, hogy a kutyák második támadásakor valóban a rendőrségen volt, és ez idő alatt végeztek az őzzel. Ám ezzel még nem fejeződött be a vérengzés, újra a lámaszülőkre támadtak szombaton délelőtt, amikor már ő is beavatkozott. Egy husánggal a kezében a lámák védelmére sietett, és testi épségét kockáztatva sikerült a vérengző ebeket elkergetni. Elmondta még, hogy már előbb riasztotta az állatkert vezetőségét és más ismerősöket. Azonnal a helyszínre érkeztek és végül is közös erővel sikerült megfékezni a már valóban vérszomjas ebeket.
    A kutyákról. A múlt év decemberében fejeződött be a kötelező eboltás. Ilyenkor, érdekes mód, mindig több és több kóbor kutyával találkozunk az utcán, falkákba verődve róják a várost étlen szomjan. Kicsapják őket, mert sokba kerül az oltás. Hogy rendben van-e ez, nem tudom, mert ma már működik a kutyamenhely, de hogy az utcán kóborló állatok sok bosszúságot, félelmet okoznak, főleg a gyerekeknek, az biztos. Nagyon sok kérdés még megoldatlan maradt a kóbor kutyákkal kapcsolatban, különösen, ha figyelembe vesszük az állatvédelmi törvényt, amit – ezúttal – szó szerint betartanak. Nemrégiben napilapunkban is olvashattuk, hogy kilőni őket tilos, ha elzavarjuk egyik utcából a másikba, megszegjük a törvényt, mert zaklatjuk a kutyákat. De arról, amikor ők támadnak, amikor esetünkben anyagi és eszmei károkat okoztak, az ellenük való közvetlen védekezésről már nem szól a fáma. Így volt ez az állatkertben történtekkel is. A kutyák támadtak, öltek, de a rendőrség nem avatkozhatott közbe, mint ahogyan nem avatkozhatott be (?) a sintér, az állatorvosi állomás stb. Itt ugyan van altató puska, csak nincs hozzá lőszer…
    A támadó kutyák, a vezérek, különben ketten voltak: egy jól fejlett, ápolt hasky (kékszemű sarki kutya) és egy tagbaszakadt, de nem fajtiszta német juhász. Mögöttük, mint a csatlósok, öt-hat különböző nagyságú és fajtájú házi eb lihegett. A két leírt kutyának ma nincs gazdája, de biztosra vehető, hogy gondozottak, ápoltak voltak valamikor, és nem akármilyen helyen tartották őket. Ám mégis a figyelmetlenség, nemtörődömség, vagy valami más ok következményeként az utcára kerültek, és vadászösztönük, az élet fenntartása érdekében, mégiscsak kifejezésre jutott.
    Azt hiszem, senki sem kívánja, hogy ez gyakorlattá váljon.

Vastag János