Könyv és olvasás a XXI. században
Csak a szülők olvasnak?

    Manapság egyre többször emlegetjük a Gutenberg-galaxis halálát, na meg azt, hogy ez a mai fiatalság egyre kevesebbet, sőt egyáltalán nem is olvas. Mert számukra már nem olyan fontos, nem annyira megbecsült a könyv, mint szüleik vagy nagyszüleik számára. Sokan a könyvek háttérbe szorulását a világháló, a televízió és a számítógépes játékok előretörésével magyarázzák, s azt hangoztatják, hogy ezek vonzóbbak, és jobban illeszkednek felgyorsult mindennapjainkhoz, mint a már évezredes múltra visszatekintő könyv, amely lassúbb és körülményesebb befogadást igényel.
    Újabb vélemények szerint a könyvnek vonzóbbá, érdekesebbé kell(ene) válnia, hogy egyáltalán pályára léphessen a Mónika show-k, a DVD-k, és az összecsukható mobiltelefonok küzdelmében.
    Kisgyermekkoromban, az internet megjelenésének hajnalán, azt tanították velünk, hogy a könyv a legjobb barát. Ezt a ma közhelynek számító kijelentést a 21. századi iskolások már nem fogadják el. Számukra már a számítógép a legjobb barát, és ezt el kell fogadnunk, mert nincs egyetlen olyan érv sem, amely a hagyományos olvasmány javára döntené el a vitát. És nem is kell eldönteni, hisz maga a könyv is így vagy úgy, de jelen van a világhálón. Azt is mondhatnánk, hogy a sokat próbált könyv is alkalmazkodik, virtualizálódik. Tehát a könyv ott van, csak nem elég vonzó ahhoz, hogy külső kényszer nélkül rákattintsunk. A kényszer azonban, amint tudjuk, inkább ellenszenvet gerjeszt, minthogy ösztönözné az olvasást. Sőt, a házi olvasmány kényszere sokszor nemcsak a nebulót sújtja, hanem az egész családot is felzaklatja.
    Bizonyos időszakonként anyuka, apuka, nagynéni, nagybácsi, barátok, ismerősök, szomszédok Antigonét, Stendhalt, Shakespeare-t olvasnak, és nagy szorgalommal elemzik a műveket, jellemzik a szereplőket, és mérgelődnek, ha a tanár nem megfelelően értékelte a nebuló nevében végzett munkájukat. Ez a jelenség hasznos is lehet, hiszen a tanárok az ifjúság okításával egyidejűleg egyfajta felnőttképzést is végeznek, hiszen a szülők a rég elfeledett olvasmányok felelevenítésére s az annak idején felhalmozott mulasztások pótlására kényszerülnek. Ám a gyermek, amíg a szülők a házi olvasmány fölé görnyednek, televíziót néz és számítógépezik.
    Mi lehet a megoldás? Talán a gyerekekhez közelebb álló, „21. századibb” irodalomból választani olvasmányokat? Hiszen a Herry Potter-köteteket bizonyára nagyobb kedvvel vennék kezükbe. De mi lesz akkor a klasszikusokkal és az általános műveltséggel? Azok megmaradnának a szülőknek? Ez lehet a megoldás, hiszen nincs menekvés, a mai gyerekek is szülőként majd megismerkedhetnek azokkal az olvasmányokkal, amelyektől addig távol tartották magukat.

Krizsán Mónika