LXI. ZÖLD LEVÉL

    A népi időjárás-megfigyelés azt tartja, ha Medárd napján esik az eső, akkor további negyven napig esni fog. Nos, idén Medárd püspök napja (június 8.) esős volt, így azóta egyfolytában szenvedjük az esőt. Én kivételesen nem, mert éltető elemem az eső, a szél és a naplemente. Végre visszatértek a hajdan volt záporok, víztócsák, amelyekben olyan jól lehetett mezítláb futkosni. Tudom, mások is vannak így ezzel. A napokban ezt erősítette meg nekem Uracs Gabi barátom. Még a kukukkozásról is nosztalgiáztunk: „Akkorát szóljon, mint öregapám nagyvárosi puskája” – és úgy odacsaptuk a pampuska-szerűen megformált sarat a flaszterhez, hogy csak no!
    Fő témánk ezúttal mégis a tiszavirágzás. Késni késett vagy két hetet, de mégis megérkezett, és június 27-én Adán, a kompjárásnál és feljebb látni lehetett a kérészek nászrepülését, majd halálát a nagy folyam habjaiban. A padéi oldalon a tiszai kompos csónakba ült, és kergette az apró rovarokat, netán fogna egyet-kettőt belőlük. Nem sikerült!

A tiszavirág első vedlése a víz felett

    Magyarkanizsán bezzeg hangversenyt rendeztek a tiszavirág (Palingenia longicauda) tiszteletére! Ott a rajzás még őrzi milliós nagyságát,+ és az úszó tutajon ülő zenészek ezeket az ősrégi rovarokat – nekünk virágokat – köszöntötték, ünnepet csinálva a rajzásból.
    Ahogy néztem a Tiszát, felette a tízesével-húszasával repülő kérészekkel, távoli idők síkjába tévedtem, és könny szökött a szemembe. Ez a most is velünk élő rovar több millió éves. Azóta itt van a Tiszában – és ekkora számban máshol sehol! –, mi meg egy szerencsétlen óbecsei gáttal elpusztítjuk az életterét, és az utóbbi 20-30 évben kiirtjuk magát a rovart is?!
    Kimondhatatlan galádság. Ez a rovar lárva formában három évig a Tisza agyagos medrébe fúródva él és fejlődik, tizenkétszer vedlik. Ha a negyedik évben eljön az ideje, akármilyen időjárás uralkodik is a felszínen, előjön, és megkezdi nászrepülését, hogy semmi táplálékot magához nem véve, holtan hulljon a habokba. Előtte csak repül meg párosodik, és a nőstény 6-7000 petét hullajt a vízbe, amikből majd lennének négy év múltán az új tiszavirágok.
    Egy biztos: jövőre, június közepén kirándulás formájában elmegyünk Magyarkanizsára, hogy részesei legyünk a tiszavirág milliós rajzásának, és gondolatban átéljük azt a szédületes időtávot, ami e rovar millió éves korát jelenti. Közben azon gondolkodunk, miként lehetne eltakarítani azt a fránya gátat, hogy szabad utat engedjünk a víznek és Tisza gyenge virágainak is!
    A kirándulásra jelentkezéseket már elfogadunk…

Király János