A RÉGMÚLT BÜSZKESÉGE

    A törökfalusi Önkéntes Tűzoltó-testület ez év június 11-én visszatekintett a régmúltba és a jövő nemzedékének felállította a múlt büszkeségét. Eldugott, magányos helyéről előkerült az egykor használt lóvontatású, süllyesztett medencéjű kocsi-fecskendő. Összefogással és jó szándékkal újjávarázsoltuk, valamint ünnepélyesen felállítottuk a tűzoltólaktanya előtt.
    Az adai Önkéntes Tűzoltó-szövetség küldöttségének, az adai község polgármester-helyettesének, valamint a Törökfalusi Helyi Közösség tanácselnökének jelenlétében lett megtiszteltük meg a múlt e büszkeségét. Mielőtt a tűzoltókocsi helyére került volna, a helybeli fiatalok előadásában két szavalat hangzott el. Idősebb Kiss Tibor visszatekintett a múltba, és a következőket mondta:
    - Először felidézném, hogy a törökfalusi Önkéntes Tűzoltó-testület 1951. február elsején alakult. Üveges Lajos szódást választották parancsnokká. A Testületnek volt egy operatív egysége és 7 tagú zenekara. Azt is mondták, hogy a testület először 1948-ban alakult meg, de erről nincs hivatalos adatunk.
    Az 1951-es év őszén a tagság részére egyenruhákat vásároltak (sötétkék posztó). Ifjú Gődér Ferencet bízták meg a fiatalok beszervezésével és az új tagok felvételével. A fiatalság tűzoltó bálokat szervezett. A tagság létszáma növekedett, lányok, férfiak és a katonaságból leszerelt fiatalok léptek soraiba. Meg kell említeni, hogy az idősebb korosztály is képviseltette magát. Itt szeretném megemlíteni, hogy a felszabadulás után rögtön katonai közigazgatást vezettek be Ada és Mohol községek területén: a községet Ada, Mohol, Obornyacsa és Gunaras néven négy részre osztották.
    A volt Obornyacsai Népbizottsághoz tartozó terület a katonai közigazgatás megszűnése után is fennmaradt Helyi Népbizottság néven, 1955-ig és közigazgatási, jogi, gazdasági, adó, anyakönyvi és katonai ügyekkel foglalkozó osztálya volt. 1955 nyarán Obornyacsa területét Adához, Gunaras területét Topolyához csatolták. Törökfaluban helyi kirendeltség működött 1966-ig. Ada község területén 1966-ban alakultak a helyi közösségek. Itt a faluban is megalakult a helyi közösség, és 1966-tól létezik. A zentai járás 1959 végén szűnt meg, és megalakult a szabadkai járás (hat község, Ada, Zenta, Kanizsa, Szabadka, Topolya és Kishegyes tartozott hozzá).
    A falu lakossága mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkozott, így a tűzrendészetet felsőbb utasításra meg kellett szervezni. Ez az önkéntes tűzoltó testület tagjainak feladata volt a gabonák érése, aratása, tárolása, szállítása és cséplése alkalmával. A szövetkezetben és a birtokon úrtornyot állítottak, 4 plusz 4 tűzoltó teljesített szolgálatot. Minden cséplőgéphez két tűzoltó volt beosztva (5 vagy 6 cséplőgép volt). A cséplőgépeket 50 literes kézi fecskendővel látták el, és öt-hatszáz liter vizet kellett biztosítani minden cséplőgéphez (hordókban vagy lóvontatású tartálykocsiban). Meg kell említeni, hogy a testület tagjai az aratás és cséplés idején szolgálatot teljesítettek, és meghatározott napidíjat kaptak. Az elcsépelt gabona után százalékot fizettek a tűzoltó-testület részére. Említésre méltó, hogy abban az időben az aratás, a hordás, a kazlazás és a cséplés 6-tól 8 hétig is eltartott.
    - A tűzoltó-testület felszerelése egy lóvontatású, süllyesztett medencéjű kocsi-fecskendő, amely itt áll előttünk. Ennek kapacitása percenként 500 liter, és a pumpa több mint száz éves. Az ásott kutakból, 6 m mélyből felvette a vizet, két sugárral is lehetett tüzet oltani, hatótávolsága 10-15 m. Legalább hat személy kellett a pumpa kezelésére, két személy a szívószálhoz és négy személy a két sugárra, ez összesen 14 személy, plusz a parancsnok. Kísérő tartálykocsija 500 literes volt, lóvontatással. Aratás, cséplés idejére vonatkozó tűzrendészeti előírásokkal szabályozták a tűzvédelmet (berakodás, szállítás, keresztezés esetén kézel vagy aratógéppel vágták a gabonát, előírták, hogy a kazlak egymáshoz milyen messze legyenek, és megszabták a szalmakazlak nagyságát is. Az ÖTT 1956-ig önálló, 1956-tól 1962-ig Adához tartozott. 1957 első negyedévében tanfolyamot szerveztek a tagság szakmai képzésére, elméleti és gyakorlat terén egyaránt. Tizenöten vizsgáztak sikeresen. Az első tűzoltóversenyen, amit Tótfaluban tartottak 1957-ben, a 19 résztvevő csapat között a törökfalusi ÖTT csapata ezzel a kézi fecskendővel a 11. lett. 1963-ban a tűzoltó tanfolyam befejezése után 8-an vizsgáztak sikeresen. Megemlíteném, hogy a testület tagsága az első alapszabályát 1962. július 8-án hozta meg.
    A testület tagjai az operatív, ifjúsági és pionír tűzoltó csapataival helyi, községi, körzeti tűzoltó versenyeken az elmúlt évtizedekben jeles eredményeket értek el. Az 1960-as évektől 1990-ig a szabadkai körzetben és 1994-től az Észak-Bánáti körzetben. A községi tűzoltóversenyeket Adán, Moholon vagy itt, Törökfaluban tartották, míg a körzeti versenyek szervezője-házigazdája minden évben más-más község volt. A múlt század hatvanas éveiben egy traktort, két 5000 literes tartálykocsit centrifugális pumpával és motoros pumpát szereztek be. 1967 és 1972 között két tűzoltó altiszt iskoláztatását végezték. 1992-ben volt tűzoltó tanfolyam, és 29-en vizsgáztak le eredményesen. Az idén pedig 5-en altiszti tanfolyamot fejeztek be sikeresen – mondta id. Kiss Tibor.
    Ezen gondolatok után a jelenlevő tűzoltók helyére állították és lerögzítették a tűzoltó kocsit. Az adai Önkéntes Tűzoltó-szövetség köszönő oklevelet készítetett mindazok számára, akik részt vettek az eddigi önfeláldozó munkában a tűzoltóság fejlesztésén. A helyi közösség és a tűzoltóság előtti teret önkéntes összefogással bekerítettük. Negyven személy oklevelet kapott. A laktanya termében szerény megvendégelés várta a jelenlévőket, akik folytatták a nosztalgiázást. Az emberek arcáról öröm sugárzott és büszkeség, hogy az elért eredményeknek ők is részesei voltak.
    Most a régmúlt eszköze büszkén áll a kiemelt talpazatán, hirdetve az elmúlt időket és sokak számára nosztalgiát, a fiatalok részére pedig érdekességet jelent.