Magyar költők és a biblia
Radnóti Miklós, József Attila

    Dr. Reisinger János budapesti irodalomtörténész őszi előadásso-rozatának (amely a fenti összefoglaló címet viseli) november 18-i témaköre Radnóti Miklós élete és költészete volt!
    Radnóti Miklós 1909-ben született Budapesten, anyját születésekor, apját 12 éves korában vesztette el – azután gazdag anyai nagybátyja nevelte. Az elemit és középiskolát Pesten végezte, majd Liberecben fejezte be a textilipari főiskolát; 19930-ban beiratkozott a szegedi egyetem magyar-francia szakára, később le is doktorált. A baloldali mozgalmakkal még 1920-ban kapcsolatba került, és Szegeden a helyi Kommunista Párt szervezetének tagja is lett. Kétszer járt Párizsban (1937-ben és 39-ben), ahol a modern irodalommal és művészettel ismerkedett, ugyanakkor figyelte a spanyol szabadságharc eseményeit és be is kapcsolódott a mozgalomba.   A fasizmus térhódítása egyre nehezebbé tette az életét; 1940-től kisebb-nagyobb megszakításokkal munkaszolgálatos volt. Zsidó volt, de a szegedi egyetemen, megkeresztelkedett, Sík Sándor tanára lett a keresztapja, ennek ellenére mégis elhurcolták. Útközben verték őket, végül Győr előtt Abda községben agyonverték és tömegsírba temették, de nem a németek, hanem a magyarok. „Radnóti azonban annyira szerette hazáját, hogy azt mondogatta, és halála előtt is azt írta Naplójába, hogy a németek verték meg – halálra verték!  A háború befejezése után, amikor holttestét exhumálták, viharkabátja zsebében megtalálták Naplóját és benne utolsó költeményeit, amelyeket halála előtt írt. Radnótinak életében a már említett Sík Sándor mellett példaképe volt még Babits Mihály is, akinek 1941-ben bekövetkezett halála után egy megrázó költeményt írt Csak csont és bőr és fájdalom címmel, ezzel állítva emléket Babitsnak. Azon kívül nagy hatással volt rá még Juhász Gyula és Kosztolányi Dezső is. Műfordítóként is ismert, fordított költeményeket görögből, latin nyelvről, francia-, spanyol nyelvű költők verseit ültette át magyarra. Az előadó megemlítette Radnóti egyik legszebb versét a Nem tudhatom címűt, kitért a zsidótörvényre is (a II. világháború előttről). Reisinger ezúttal is életbeli példákkal tette érdekesebbé, színesebbé előadását, valamint elmondta, hogy decemberben Weöres Sándorról lesz szó.

Dr. Reisinger János előadás közben

    Dr. Reisinger október 21-én a Városháza nagytermében József Attiláról és költészetéről beszélt, természetesen ezúttal is a Biblia szemszögéből megközelítve!
    József Attila 1905-ben született; apja szappanfőző munkás, anyja a Kiskunságból a főváros peremrészébe került és cselédlányként dolgozott. Attila három éves volt, amikor édesapjuk elhagyta a családot. A kis Attila két évig lelencgyerek volt Öcsödön, majd Ferencvárosban a külvárosi proletárgyerekek nehéz életét élte. József Jolán erről az időszakról így ír:
    „Attila is az utcagyerekek életét élte.  Csínytevései hasonlítottak a többi itt élő gyerekekéhez.”
    Édesanyja 1919-ben meghalt – később a költő versbe is „öntötte” emlékét a Mama című költeményében; ezután sógora és gyámja, Makai Ödön vette magához majd internátusba helyezte Makóra. Ott végezte el a gimnázium felsőbb osztályait. Szegeden a bölcsészkar magyar-francia szakán tanult tovább, azonban nem fejezhette be, mert Tiszta szívvel című költeménye miatt eltanácsolták az egyetemről. Tanulmányai alatt Nem én kiáltok címmel Szegeden jelent meg második kötete, 1924 karácsonyán. Nehéz anyagi körülményei ellenére 1-1 évre Bécsbe, majd Párizsba ment. E két városban is születtek szép versei! Attila egész életében Isten-hívő volt, gyerekkorában sokat beszélgetett nővérével Istenről; a szegedi egyetemről azonban istenkáromló verse miatt távolították el; ezt azonban cáfolta Attila is, Jolán is!
    József Attila kevés négysoros versekett írt, de ezekbe minden keserűséget, bánatot, gondot belevitt és részben tükröződik belőlük a Biblia egy-egy részlete. Ő több költeményében is szemlélteti a biblikus jelleget; ez talán azért érezhető azon verseiben, mert József Attila majdnem egész életében betegeskedett és ez rányomta bélyegét versei hangulatára... Az emberi szeretet nagyon csalós – mondta Pál apostol és maga a költő is hasonló gondolatokat vetett papírra. Ő az 1930-as években kissé változtatott ezen, többnyire forradalmi jellegű költeményeket írt, ugyanis 1930-ban a nép kezdett forradalmi hangulatba kerülni és érezhető volt, hogy az elégedetlenség mind jobban kifejezésre jut.
    "Ifjabb korában (az 1930-as évekig) a nép fájdalmát, elhagyatottságát, saját nyomorúságos sorsát fejezte ki költeményeiben, előtte a tájak pontos ábrázolása, az emberek realitása  vehető ki verseiből (főleg a Makón eltöltött évek alatt születtek ezen versei), ugyanakkor  az otthontalanság, a kivertség  fájdalma, a változtatni akarás is érezhető e fiatalkorban írt  verseiben. Legnagyobb költeményeit élete utolsó 3 évében írta; József Attila jónéhány költeményében, amelyek biblikus jellegűek, nem említi Jézust, de utal rá. "Versei az örök életre utalnak, képeivel nagy szabadságot, az öröklétet fejezte ki" – mondta Reisinger, aki előadása további részében, a már említettek mellett, felsorolta a költő több versét is: a Kései siratót, a Kirakják a fát (Ferencváros vasútállomásán József Attila gyermekkorábban sokszor látta hogyan rakják ki a vagonokból a fát, szenet), Döntsd a tőkét, Külvárosi éj, Téli éjszaka, Óda, Elégia.
    „Él még bennem a gyerek” – mondta a költő egyik versében!   A költő folyóiratoknak is írt verseket, de előbb mindig megérdeklődte, mennyi a tiszteletdíj, mert nem minden esetben fizettek neki.
    József Attila betegsége az utolsó egy-két évben súlyosbodott,  műtötték is, ő meg végső elkeseredettségében 1937 december  3-án Balatonszárszón vonat elé vetette magát, azaz öngyilkos   lett! Az előadó kitért a Bibliára is,  idézett Jeremiás könyvének 13. fejezetéből, említette a Zsoltárok Könyvét, említette  Jézus tanításait, de életbeli példákat is beleszőtt az előadásába, éppúgy mint korábban!

Bálizs Géza