Nyelvi figyelő
Vonzó megjelenés

    Egészen eddig abban a hitben éltem, hogy a vonzó megjelenés személyre vonatkozik: előnyös kinézetű nőre vagy férfira értik. Tévedtem. Ma már nincs így, vonzó megjelenése pl. a szórólapok tanúsága szerint egy kenyérnek is lehet. 
    Modern kenyér ősi gabonából – olvasom a szórólapon, melyen az általam korábban még sosem hallott PurPur-kenyeret reklámozzák. A helyesírás nem lehet egészen jó, nem is következetes, mert a szövegben máshol purpur formában fordul elő – de ideiglenesen fogadjuk el, mert még nem tudjuk igazán, miről van szó. Teljeskiőrlésű kenyér – így szól a magyarázat, ami ismét nem egészen pontos, hiszen nem a kenyér a teljes kiőrlésű, hanem a speciális liszt, amelyből készítették. A „modern kenyér ősi gabonából” szlogen is elgondolkodtató: az ősi gabona nyilván nem az őskorból maradt itt, hanem egy régi gabonafajtára utal, de vajon mitől modern a kenyér? A reklámszöveg szerint többek között gondolhatunk a „szaftos bélzetre”, (kenyérbélre?, a kenyér belsejére?) a diós, szaftos, teljes ízre (milyen íz a teljes íz?), emellett a már említett rendkívül vonzó megjelenésre. És ne feledkezzünk el az antocián tartalomról se, mely „a kenyérnek különleges színű ismertetőjegyet kölcsönöz”.
    A reklámok nyelve újabban örök témája lehet a nyelvi furcsaságokra érzékenyen reagáló figyelmes nyelvhasználónak. A reklámok néhány sztereotip jegyet szinte nem is nélkülözhetnek. Mintha állandó követelmény lenne, hogy okvetlenül legyen bennük valami lehetőleg idegen megnevezés, amiről általában nem tudni, mit jelent. Esetünkben pl. az antocián tartalomról az átlagos kenyérvásárlónak fogalma sincs, mi lehet az, bár a szövegkörnyezetből egyértelműen kiderül számára, hogy nagyon előnyös, ha ilyesmit tartalmazó kenyeret vásárol. De biztos vagyok benne, hogy pl. egy halétterembe betérő vendég sem tudja első hallásra még elképzelni se, mi lehet a reklámozott „surimi rákolló”, és marad inkább a jól bevált halászlénél és a rántott halnál.
    A reklámok szinte állandó fogása az olyan megfogalmazás, amelyek esetében, noha minden szót értünk, mégsem áll össze a gondolat.  Egy szórólap reklámja arra buzdít, hogy „Alkosd meg és vidd haza a kerted!” Ezt hogyan lehet megtenni? Vagy milyen lehet az elég bizarrnak hangzó „élő ételek bemutatója?” Nemes cél vezérelhette azt a személyt, aki megalkotta a „környezettudatos társasjátékot”, de hogy lehet egy társasjáték környezettudatos? Minden nap hallom a tévében, hogy a kocsilopások elleni küzdelem eredményeként sikerült elérni, hogy az adott biztonsági megoldásokat alkalmazva „önerőből lophatatlan gépjárművünk” legyen. Ezt hogyan kell érteni? A gépjárműveket általában nem önerőből szokták ellopni, hanem nagyon is mások, gyakran lopásra szakosodott bandák nézik ki a nekik tetsző vagy a megrendelő kívánsága szerint kiválasztott márkát.
    A reklámok nyelve a nyelvhelyességi kutatások külön területét alkotja. Van is mit vizsgálni, hiszen bármerre nézünk, mindenütt reklámmal találjuk szembe magunkat. E reklámdömping nem sok gondot fordít a nyelvhelyességre, a termék eladhatósága érdekében minden eszközt bevet, ami a potenciális vásárló figyelmét felkeltheti.
    S ha belegondolok, ebből a szempontból a PurPur (vagy purpur) kenyér reklámja is sikeresnek tekinthető: magam is szívesen vásárolnék és megkóstolnám ezt a vonzó megjelenésű modern kenyeret – már ha egyáltalán rábukkannék valahol.

Hódi Éva