Fiatalok írják
Mladi pišu

Moj predak

    Jedan od meni dražih predaka je moj pradeda Marijan. On je deda moje mame, pa iako ga nisam upoznala imam osećaj da ga jako dobro poznajem, jer mi moja mama često priča o njemu.
    Moj pradeda Marijan doselio se u Sentu iz Slavonskog Kobaša kada je imao samo 19 godina. On je bio siromašan, ali vredan. Radio je različite poslove! Jednog dana je odlučio da bude užar, i marljivo učio zanat. Oženio se i dobio sedmoro dece. Živeli su srećno. Puno je radio i nikada se nije žalio. Bio je vredan, pošten i mudar čovek.
    Moj pradeda živi večno kroz priče moje mame. Njegova prva mašina je u Senti u Muzeju grada. Ponosna sam na svog pradedu.

Lea Vorgić 3.a
Osnovna škola „Čeh Karolj” Ada

---

A jövő iskolája

    Egy szép reggelen felkeltem, és a robotom hozta a reggelit. Reggelire kaptam zöld löttyöt és narancssárga bogyót. A zöld lötty ufó-alma volt, a narancssárga pedig narancskoktél.
    – Eljött az öltözködés ideje – mondta Emma, a robotom. Ő mindig a rózsaszín ruháját vette fel.
    – Mit vegyek fel? – mondtam én.
    – Szerintem a kék ruhádat – mondta Emma.
    Bepakoltam az űrhajómba. Nem hordtunk hátizsákot, se könyveket, mint a régi időkben. Most holo tabletet viszünk magunkkal.
    Elindultam az iskolába az űrbiciklimmel. Pont megérkeztem, mire becsöngettek, fél kilenckor az első órára. Első óránk német volt. Ott  tanárnő holografikus kivetítőn tartotta az órát. Mikor ellenőrzőt írtunk, akkor kiírta a feladatokat a saját holo tabletünkre.
    Egy idő után kicsöngettek. Második óránk magyar volt. A tanárnővel visszamentünk az időben, mikor Arany János írta a Toldit. Beszélgetünk vele, hogy honnan kapta az ötletet. Nagyon izgalmas volt. Elrepült az idő, olyan jól éreztük magunkat. Mikor visszatértünk, már fele nap elmúlt.
    Utolsó órán voltunk, vagyis zeneórán. A tanárnő HO-LED TV-jén tartotta az órát. Utána hirtelen elteleportáltunk. Visszamentünk a zenetörténelembe, mikor Beethoven írta a zenéjét, és még élt.
    – Nem emlékszem, hogy ilyen érdekes és mókás zeneóra lett volna eddig – mondtam én.
    – Ja, én se emlékszem – mondta Petra, a barátnőm.
    – Én azon csodálkoztam, hogy süketen is tud zenét szerezni. Nagyon érdekes – mondta Fanni, a másik barátnő. Aztán visszamentünk, ott még a tanárnő kivitt minket az űrbe. Találkoztunk űrhajós emberekkel, marslakókkal is, fura zöld színük volt.
    Vacsorára kaptam kék löttyöt és fekete bogyót. Emma rám adta a pizsamámat, ami csillagmintás volt.
    – Jó éjszakát – mondtam én.
    – Jó éjszakát – mondta Emma és éjszakai égboltra váltotta a holovetítőt.

Szűcs Vivien 6.b
Cseh Károly Általános Iskola, Ada

---

Predak

    Predak koji se najčešće spominje u našoj kući je baka moje mame.
    Videla sam sliku na kojoj su moja mama i njena baka. Visoka i krupna žena sa maramicom na glavi u šarenoj haljini. Nasmejanog lica okružena cvećem i unućičima mama mi je pričala da je baka nju jako volela. Svako veče bi joj pričala priče i svoje doživljaje. Volela cveće i ručni rad. Pravila je razne kolače i mamino omiljeno jelo nasuvo. Gajila je živinu i radila u bašti. Sakrivala je mamine nestašluke. Kada je moja mama išla u srednju školu onda je umrla. Pričala sam vam o njoj jer mi se čini iz priče da je bila dobra baka.