Az adai Önkéntes Tűzoltó Testület 125 éve

    Adán már régóta létezik tűzoltói társulási forma, és bizonyítékaink vannak arra, hogy Ada területén a tűzoltói eszme is élt. A gazdaság és kultúra fejlődésével párhuzamosan a tűzoltóság is fejlődött, erről azok a régi napi- és hetilapok tanúskodnak, amelyeket a közeli és távolabbi környezetünkben jelentek meg. Ezzel kapcsolatban a későbbi időszakból jegyzőkönyvek is fennmaradtak. Sajnos a jegyzőkönyvek nagyobb része és a többi értékes dokumentáció elveszett a testületből, főleg az első és a második világháború idején. Ezenkívül az is hozzájárult a veszteséghez, hogy a testület többször is más épületbe költözött.
    Ha Ada tűzoltóságának történelmi fejlődését vizsgáljuk, a legrégibb adatot már 1751-ből találjuk, az akkori feljegyzésekben, ez pontosan 257 évvel ezelőtt volt. Ebből látszik, hogy már abban az időben is volt „emberi csoportosulás”, ebben a vezető szerepet a „tűzmester” töltötte be. A tűzmester” mindig a területi kéményseprő mester volt, aki ellenőrizte a háztartásokban lévő fűtőtesteket és a kéményeket, és égette ki a felgyülemlett kormot a kéményből. Ezért tekintettek a „tűzmesterre” a tűzoltásban is mint egyedüli szakemberre. Az akciókban a „tűzmesternek” segítséget nyújtottak kéményseprő társai, a helybeli kisbírók és a helybeli kocsisok, akik lóvontatású szekérrel hordókban szállították a vizet a tűzhöz. Ennek a csoportnak kötelesek voltak segítséget nyújtani.

Az adai tűzoltók 1900 körül

    1856-ban Ada városi rangot kapott, az akkori kisipar és kereskedelem fejlettségére való tekintettel, és ezután a városi közigazgatás is nagyobb figyelmet szentelt a tűzoltóságnak. Ez főleg az apró felszerelés bővítésében látszott meg: csáklyák, lapátok, ások, vizes hordók, vödrök és szikracsapók biztosításában, melyek főleg a mezőgazdasági termékek égésekor keletkező tűz oltásához voltak szükségesek. A tűzoltók társulatszervezési formája megmarad a „tűzmester” irányításával, egy idő múlva azonban nem bizonyult megfelelőnek ez a szervezési forma. Ez különösen 1854-ben jutott kifejezésre, ugyanis akkor katasztrofális tűz sújtotta Adát. Abban az időben a háztetők fazsindelyből, nádból, szalmából és kukoricaszárból voltak. Így a tűz szeles időben gyorsan terjedt, és teljesen leégett egy egész akkori városrész, amely a mai Sándornak felel meg. A leégett városrészt a padéi Aleksandar Savić nagybirtokos gyorsan újjáépíttette, mivel ebben a városrészben laktak a birtok munkásai.
    Ada város elöljárósága a katasztrofális tűzvész után meggyőződött arról, hogy gyorsan más lépéseket kell tenni, át kell szervezni a tűzoltóságot. Adán és a Tisza mentén nagyszabású kezdeményezés indult a tűzoltóság átszervezésére. Adán először 1873. május 4-én alakult meg az adai ÖTT, másodszor pedig1883. szeptember 15-én. 1882-ben Adán a tűzoltóságnak felszerelést vásároltak 1.000 forint értékben. Mindemellett csak a következő, 1883-as évben látszik a tűzoltóság alapos átszervezése. Ebben az évben alakult meg a valódi Önkéntes Tűzoltó Testület, amely ekkor megkezdi a szervezett testületi munkát, és ettől az időtől számítható hivatalosan az Önkéntes Tűzoltó Testület fennállása. Az ÖTT-nek már 1873-ból van pecsétlenyomata, viszont az akkori testület szervezettségéről hiányoznak a bizonyítékok.
                                       (folytatása következik)