A sólyommadár az eredetmondáinkban

    Ha Árpád népéből való pusztai embert megkérdezték származásáról, belekezdett egy mondába az Árpádok ősapjáról, a turulról és elmondott egy másik mondát a hunok ősanyjáról, Enechről. Illendő, hogy minden magyar ember ismerje ezeket az ősi szövegeket:

Emese

    „…Az Úr megtestesülésének 819. esztendejében – olvassuk Anonymusnál – Ügyek (Attila kortársa – a szerző megjegyzése)Magóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Scitiának, aki feleségül vette Dentumogyerben Önedbélia vezérnek Emese nevű lányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta (ő volt Árpád vezér szülőatyja – a szerző megjegyzése)…
    …csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Úgy tetszett neki, méhéből patak fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem saját földjükön sokasodnak el…”
    A turul második szerepe a honfoglalás krónikájában van. A magyarok fejedelme még a levédiai tartózkodásuk idején azt álmodta, hogy hatalmas sasok támadták meg az állataikat és elkezdték széttépni azokat. Ekkor megjelent egy gyors, bátor turul és a magasból támadva megölte az egyik sast. Ezt látva a többi sas elmenekült. Ezért a magyarok elhatározták, hogy más földre mennek lakni, de az utat nem ismerték. Ekkor ismét megjelent a turulmadár, s lekiáltott, hogy kövessék őt. Felismerve az álmot, az összes magyarok fölkerekedtek és követték a turult. Ahol a madár eltűnt a szemük elől, ott tábort ütöttek, majd amikor újból előtűnt, újra követték minden népükkel és így jutottak el Pannóniába.
    Ennek a mondának a valóságos alapja az, hogy a magyarok addig vonultak Európába nyugat felé, amíg a kerecsensólyom – a turul – fészkel, ez pedig Ausztria keleti határa. Ettől nyugatabbra a kerecsen nem fészkel.

Lovasíjász az ősi kerecsensólyommal, a turulmadárral és prédájukkal

Király János