A népzenét nem lehet nem szeretni
Beszélgetés az adai Árgyélus együttessel

    Az adai Vadvirág Hagyományápoló Kör Árgyélus nevű zenekara négy évvel ezelőtt alakult azzal a céllal, hogy a Gondűző zenekarnak legyen utánpótlása a Szólj síp szólj! népzenei vetélkedőn. A kezdeményezés olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy az új együttes immár háromszoros Szólj síp, szólj! győztesnek tudhatja magát, s az idén a KMV népzenei kategóriájának legjobbjai is ők lettek.
    - Kizárólag moldvai és gyímesi zenét játszunk, mert úgy gondoljuk, hogy ez a fajta dallamvilág ismeretlen a vajdaságiak számára. A népi együttesek valami miatt hanyagolják ezt a zenét, mi viszont felöleljük ezt a tájegységet, mert nem szeretnénk, ha elveszne-magyarázza Török Flóra a zenekar vezetője, aki a zentai Gimnázium harmadik osztályos tanulója. Flóra már pici korában, édesanyja dalai által megismerte a népdalokat. - Innen a nagy szeretet-mondja.
Már tíz éve tagja a Vadvirágnak. Az adai zeneiskolában klasszikus hegedű szakra járt Birkás János tanár úrhoz, ő szerettette meg vele a hegedűt. A jó eredmények persze nem maradtak el, s lassacskán, ahogy ő mondja, összenőtt a hangszerrel.

    A zeneiskolai zenélést aztán a népzene követte. A Vadvirágban Szabó Árpád volt a tanára. Kezdetben nehéz volt átállni a klasszikusról a népzenére, de kisebb nagyobb bökkenők árán mégis sikerült. A hegedűn kívül Flóra furulyázik is, és egy éve már gitározni is megtanult. A Gondűző zenei együttesben és az Árgyélusban muzsikál. 
    Az együttes furulyása Flóra öccse, Ádám, aki a zentai Közgazdasági és Kereskedelmi Középiskola elsős diákja, a zenekarban furulyázik, de időnként kavalózik is, annak ellenére, hogy a zeneiskolában hegedülni tanult. A Vadvirágban két csoportot is vezet, büszkén említi, hogy az Esztena nevű csoportja a Szólj síp szólj! népzenei vetélkedőn kiemelt első helyen végzett
    - Nincs segítőnk- mondja Ádám. - hangzóanyagról sajátítjuk el a dalokat. Kezdetben Szabó Árpád segített, de csak a technikai dolgokban, mert ő nem moldvai zenét játszik. Sokat jelentett hogy nemrégiben a tiszadobi moldvai-csángó tánctáborban adatközlőktől tanulhattunk. A fülnek egy kicsit szokatlan a moldvai dallam, de sokak gratulálnak és biztatnak bennünket, hiszen Vajdaságban csak mi játszunk ilyen zenét, a hangszerelésünk is, a hegedű, furulya, dob, is szokatlan, ráadásul a legfiatalabbak is mi vagyunk.
    Úgy tűnik, hogy a rokonságban sem ismeretlen a zene iránti szeretet, hiszen a zenekar másodfurulyása Varga Imola, aki Flóra és Ádám unokatestvére, s az ő zsigereiben is ott van a népzene, a népi dallam szeretete. Imola a zentai gimnáziumba jár. Évekig zongorázni tanult, s mégis a népzenét választotta.
    Az általános iskolában Hodik Sándor tanító bácsi óráin furulyázni is megtanult. Majd Vadvirágban, amelynek kezdetek óta tagja, folytatta a zenélést és az éneklést. Most már saját csoportot is kapott, a legkisebbeket, akikkel a Kőketáncra készülnek.
    - A zenekar vezetője Flóra, de mindent közösen beszélünk meg, együtt döntjük el, hogy mit játszunk, mikor és mit gyakorlunk. Sok szereplést vállalunk, így többen megismernek minket, s nagyon jó érzés, hogy a szokatlan hangzás ellenére nagyon sokaknak tetszik a zenénk.
    A kakukktojás, ha nevezhetjük így, Virág György, az együttes dobosa, aki nincs rokonságban a többiekkel, és mindössze hat hónapja muzsikál a zenekarban. György másodikos a zentai Egészségügyi Középiskolában, és a Vadvirág táncosa évek óta. Szerinte innen a jó ritmusérzék, ami a dobokhoz irányította. Ő is hét évig hegedülni tanult, de mostanra ez a hangszer csak akkor kerül elő, ha otthon önszorgalomból gyakorol egy kicsit. György azt mondja, hogy a népzene, a néptánc a mindene, de hogy miért, arra csak ennyit válaszol:
    - Nagyon szeretem a népzenét, de úgy vagyok vele, hogy ha meg tudom mondani, hogy miért szeretem, akkor nem szeretem igazán.
    Amikor a jövőről kérdeztem az Árgyélus együttes tagjait, a tizenéves fiatalok felnőtteket megszégyenítő komolysággal beszéltek arról, hogy mennyire fontos az olyan kulturális értékeket, mint amilyen a moldvai zene, megőrizni, továbbadni és megszerettetni. Elmondták azt is, hogy szeretnék, ha minél többen megismernék őket, és megszeretnék a muzsikájukat. A jövő még sokszor bizonytalan, de ők biztosak benne, hogy gyermekeik is zenélni fognak, mert szerintük a népzenét nem lehet nem szeretni.
    Mindehhez csak annyit lehet hozzátenni, hogy szerencsés az az egyesület, amely ilyen fiatalokra számíthat és építhet.