AZ IGAZSÁGÜGY REFORMJÁNAK NEMZETI STRATÉGIÁJA

    A Szerb Köztársaság Igazságügyi Mnisztériuma több hónapi megfigyelés után kidolgozta a szerbiai igazságügy reformjának nemzeti stratégiáját, mert az igazságügyben tapasztalt állapotok nem kielégítőek. Ez nem csak a polgároknak és a politikusoknak, hanem a minisztériumnak, a szakmának és a bíróknak az álláspontja is, ezért az Igazságügyi Minisztérium, együttműködve szakemberekkel és nemzetközi tanácsadókkal kidolgozta azt a stratégiát, amivel egy hatékonyabb, felelősségteljesebb, igazságosabb, a nyilvánosság felé nyitottabb, függetlenebb, egyszóval igazi bíróság hozható létre.
     A reform célja, hogy megbízhatóbb igazságügyünk legyen. A bíróság olyan hely kell, hogy legyen, ahol megvalósíthatjuk jogainkat és szabadságunkat, amelyik hatékony, nyitott mindenki felé, és ahol mindenki egyenrangú. Olyan hely kell, hogy legyen, ahol biztosak lehetünk benne, hogy a bíró a munkáját felelősségteljesen és igazságosan végzi.
    A már meglévő terv szerint a reformot egy külön erre a célra alakult bizottság viszi véghez és ellenőrzi. A bizottságot a fontosabb igazságügyi intézmények képviselői fogják alkotni: az Igazságügyi Minisztérium, a Legfelsőbb Bíróság, a Szerbiai Képviselőház Igazságügyi Bizottsága, a Köztársasági Ügyészség, a bírók egyesületei, az ügyészek egyesületei, a Szerbiai Ügyvédi Kamara, az Igazságügyi Központ és a Jogi Kar, valamint a Pénzügyminisztérium képviselője.
    A reform céljait különböző fázisokban viszik véghez. A rövid távú célok már 2007. végéig, ami után sor kerülhet a középtávú és a hosszú távú célok megvalósítására. Teljes egészében a reform 2011-ig fejeződik be.
    A reform legfőképpen a bíróságokra vonatkozik. Ezzel lesz biztosítva a végrehajtó hatalomtól független bíróság, amely önállóan határozza meg politikáját és szabályait, rendelkezik a költségvetéssel, és ahova a bírákat rátermettségük és szaktudásuk, nem pedig politikai hovatartozásuk szerint választják. Ez a bizalom növekedéséhez fog vezetni.
    Az igazságügy rendszerének átfogó reformjához és Szerbiának az Európai Unióhoz való közelítéséhez – amely a polgárok nagy többségének politikai elhatározása – elengedhetetlen a más európai országok modelljeihez való igazodás, jelenleg azonban, nincsen sem infrastruktúra, sem kapacitás a megfelelő tervezéshez és pénzügyi irányításhoz. Az átmeneti időszakban a Legfelsőbb Bírói Tanács közli majd az Igazságügyi Minisztériummal az egyesített bírói költségvetést. Az Igazságügyi Minisztérium továbbra is képviseli a Pénzügyminisztériummal folytatott tárgyalások során az igazságügyet, amíg a költségvetési felhatalmazások nem lesznek 2011-ben teljes egészében átruházva az igazságügyre, és a Legfelsőbb Bírói Tanács nem lesz teljesen kiképezve és felhatalmazva, hogy megállapítsa, jóváhagyja és elossza a költségvetési eszközöket.
    Az igazságügy megreformálása nem követeli meg a most hatályban lévő alkotmány megváltoztatását, mert a korszerű alkotmányokban az igazságügy nem képezi szabályozás tárgyát. Az alkotmány csak azokat az alapelveket írja elő, amelyeken a bíróságok nyugszanak. Az igazságügy reformja a képviselőház törvényhozására támaszkodik, beleértve a rendszer további törvényhozási finomítását és egy korszerű alkotmányos rendben elfoglalt helyét.
    A korszerű világ szabályai szerint a bírói funkció állandó jellegű, ezért nincs szükség minden jelenlegi bíró újraválasztására. Az igazságügy, a reform által hozzájut a bírók hatékonyságának állandó ellenőrzésére szolgáló mechanizmushoz, és ez lesz a bírói munka végzésének alapismérve.
    Az Igazságügyi Minisztérium tisztában van azzal, hogy a polgárok panaszkodnak a bírósági eljárásokban tapasztalt késedelmek és a bírói ítéletek végrehajtásánál jelentkező nehézségek miatt. A reform által ez az egész folyamat jelentősen meg fog változni. A bíróságok hatékonysága sokkal nagyobb lesz, el lehet felejteni a felesleges papírmunkát, és minden egyes eset egyformán fontos lesz. Az ügyintézés gyorsabban és hatékonyabban fog működni, az illetékes szervek kísérni fogják a bíróságok hatékonyságát és a lemaradt ügyek számát, úgy, hogy nem kerülhet sor a bíróságok túlterheltségére.
    A reform által létrehozzák az ingyenes jogi tanácsadás intézményét mind a büntető, mind a peres ügyekben. Különösen kifejezésre jut majd a mediátor (közvetítő) szerepe, aki, mint harmadik, semleges személy fogja megtalálni a felek közötti nézeteltérések megoldását. Bíróságainkra bevezetik a megegyezés rendszerét, amely eddig nem létezett, viszont jelentősen meggyorsítja majd az ítélethozatal folyamatát.
    Megvalósításra kerül a médiák és a nyilvánosság képzése az igazságügy szerepével és működésével kapcsolatban, acélból, hogy a polgárok minél jobban tudják érvényesíteni jogaikat.
    Létrehoznak olyan irodákat, amelyek a nyilvánosság és a bíróságok jobb értekezését lesznek hivatottak megteremteni. A megfelelő diszkrécióval lehetővé teszik a bírósági eljárásokkal kapcsolatos információk közzétételét és az információkhoz való hozzáférést, és ezzel csökkenni fog a nyilvánosság helytelen tájékoztatása és a médiák pontatlan tudósítása.
    Megalakul egy intézet, amely az igazságügyben dolgozók képzését fogja végezni, és amely a képzés első lépését jelenti mindazok számára, akik a bírói, vagy a bírósággal kapcsolatos valamely más munkával szeretnének foglalkozni. Az ebben az intézetben sikeresen lerakott záróvizsga nagyon nagy jelentőséggel bír majd a bírók megválasztása során. Mindemellett, a jogi karok megerősítik az igazságügyben majdan munkát vállaló jogászok felkészítését, kiszélesítik a gyakorlati munkát, így megalapozván a sikeres bírósági vagy ügyvédi pályafutásukat.
    2011-ig a bíróságok olyan sikeresek lesznek, mint a világon bármely más bíróság. Olyan bíróság, amely bátran és igazságosan hozza meg döntéseit, amely a polgárokat mosollyal, tudással, megfelelő jártassággal várja, és amely a törvények tiszteletben tartásával oldja meg problémáikat. Ily módon olyan bíróságunk lesz, amelynek hihetünk, amelyet tisztelhetünk, és amely biztonságot nyújt, egyszóval igazi bíróság.