A Hír TV riport-interjúja kapcsán:
CSÍKSOMLYÓ LELKI ÉLMÉNYE

    A csíksomlyói búcsú a székelyek 1567-ben kezdődő, katolikus hitük megvédéséért hálát adó fogadalmi zarándoklata, amely 1990-től kezdődően mára már az összmagyarság legjelentősebb keresztény eseményévé vált. A magyar katolikus és keresztény hívők által minden év pünkösdjén, több százezer résztvevő jelenlétében megtartott búcsú az erdélyi Csíksomlyó kegytemplomában és a közeli Kissomlyó-hegy és a Nagysomlyó-hegy közötti nyeregben zajlik. Az idén június 7-én volt a búcsú, amelynek fő eseménye a 12,30 órakor kezdődött szentmise volt, annak fő prédikátora pedig Oláh Dénes, Maros-küküllői címzetes esperes, a marosvásárhelyi Keresztelő Szent János Egyházközség plébánosa volt. A búcsú ezévi jelmondata:
    „Boldog a méh, amely Téged hordott” (Lk 11,27)”.

Az adai zarándokok vonulása

    Adáról is részt vett a búcsún egy zarándokcsoport, amelyet Gruber Ferenc szervezett és a magyarországi hírközlési szervekben is volt alkalmunk látni a csoportot. Sőt, mi több, a Hír TV szombati, 7-ei adásában is megjelent az adai csoport képe, az interjút pedig az adai Második Helyi Közösség titkára, lapunk szerkesztőségi tagja, Varga Elfride adott, aki igen talpraesetten válaszolt a riporter kérdésére. Többek között, ezt mondta:
    - Mi Délvidékről jöttünk és vagy 600 kilométert tettünk meg, mire ideértünk. De megérte, mert valami leírhatatlan, csodálatos érzés együtt lenni és tudni, hogy mi is magyarok vagyunk, összetartozunk! Igaz most még csak a búcsú elején vagyunk, most megyünk felfelé a hegyre és még csak ezután lesz „kemény” feljutni!

Varga Elfride a somlyói hegynyeregben, a tömegben és a Hír TV-n

    Hazatértük után első dolgom volt felkeresni Elfridét, gratulálni neki a riporthoz és a benne elmondott keresetlen, találó és annál is hitelesebb mondataiért.
    - Nehéz szavakban elmondani azokat az élményeket, amiket ott átéltünk! – kezdte Elfride. - Talán akkor érzékeltetném az ott szerzett benyomásokat, ha azt mondanám, hogy ez a lelkünk élménye volt, mert lélek nélkül nem is lenne érdemes jellemezni az átélteket. Oda el kell menni, látni kell, és át kell élni az esemény! Hosszú idő óta tervezgettük a zarándoklást és most, hogy lányommal, Laurával részt vettünk az utazáson, a csíksomlyói búcsún, kimondhatatlanul boldog vagyok!
    - Alkalmunk volt egészen közelről látni a magasrangú vendégeket, a főpapokat, Áder János köztársasági elnököt feleségével Herczegh Anitával. Külön élmény volt találkozni Eperjes Károly színművésszel és másokkal is. A díszvendégeknek fenntartott helyet zsinórkötéllel vették körül, amit a szép erdélyi viseletbe öltözött lányok tartottak. Szép volt minden, örültünk, hogy tagjai lehettünk a fél milliósnál is nagyobb gyülekezetnek!

A csíksomlyói kegytemplomnál

Az adai csoport

    - Több napos kirándulásunknak számtalan fénypontja volt, de a lényeg egy: Erdély egy csodaország, olyan gyöngyszemekkel, mint az általunk is meglátogatott Békás-szoros, Gyilkos-tó, Vajdahunyad vára, az ezer éves gyulafehérvári székesegyház, a parajdi sóbánya, Korond, Farkaslaka Tamási Áron sírjával, a segesvári mező Petőfi Sándor eltűnésének színhelyével és az emlékművel, az aradai vértanúk vesztőhelye és emlékműve stb.
    Elfride lelkesen mesélte hogy kiváló csoporttal jött, melyben vannak adaiak, moholiak, péterréveiek, még temerini személy is, a legidősebb tag pedig egy 85 éves bácsi volt. Dicsérte Pintér Olivért, aki egész idő alatt, a Délvidék feliratú táblát vitte fel-le, és dicsérte a vendéglátókat, a testvérvárosi gyergyóalfalusiakat is, akik testvérként fogadták és mindig gazdagon meg is vendégelték őket. Ezen felül azonban beszéljenek a fényképek!
    Beszélnek is, hisz tele van velük az egész Facebook!

(KirályJ.)