Teológiai gondolatok
Szűz Mária-jelenések

    Máriát, Jézus édesanyját a keresztény hívek többsége kiemelkedő tiszteletben tartja. A kereszténység történelmében több Szűz Mária-jelenésről tudunk, melyek közül egyeseket a Katolikus Egyház természetfeletti jelenségként ismer el, és mint ilyenek, nagy zarándokhelyként óriási látogatottságnak örvendenek. A nagyszámú jelenés nemcsak csodaként él a keresztény hívek tudatában, hanem rendkívül fontos üzenetekkel is bír, melyek lényege a bűnbánatra és az ima fontosságára, valamint a békére való felszólítás.
    A teljesség igénye nélkül álljon itt néhány nagy jelentőségű Mária-jelenés rövid ismertetése.
    1858. február 11-én a franciaországi Lourdesben, a Massabielle-szikla környékén a testvérével és barátnőjével fát szedegető, szegény sorsú, 14 éves Bernadette Soubirousnak megjelent a Szent Szűz. A jelenések asszonya fénylő fehér ruhában tűnt fel, derekán kék övet hordott, kezét imára kulcsolta, benne hófehér rózsafűzért tartott. Az összesen 18 jelenés kilencedikénél a barlangból gyógyító erejű forrást fakasztott a magát Szeplőtelen Fogantatásként bemutatkozó hölgy. A jelenések helyén a csodás gyógyulások már a jelenések alatt megkezdődtek, és a mai napig tartanak. A hívő katolikus keresztények a Szűz Anya Lourdes-i megjelenésének emlékére és a Szent Szűz tiszteletére lourdesi kilencedet tartanak, az Egyház pedig 1993-tól február 11-én ünnepli a Betegek Világnapját.
    1917. május 17-én a portugáliai Fatimában három pásztorgyermek látott egy hölgyet, aki elmondásuk szerint ragyogóbb volt a Napnál, kezében rózsafűzért tartott. A gyermekektől azt kérte, hogy az elkövetkező öt hónap 13-án továbbra is legyenek ott a jelenés helyén, és sokat imádkozzanak. A Szűzanya megnyilatkozásaiban figyelmeztetett az ima és a bűnbánat fontosságára, az ateista társadalmi rendszer veszélyeire, az Egyház üldöztetésére. Az 1917. október 13-ai utolsó jelenés alkalmával, amikor Fatimában a jelenés helyén mintegy 70 ezer ember jött össze, a megjelenő hölgy azt mondta, hogy ő a Rózsafűzér Királynője és, hogy a tiszteletére a jelenések helyén állítsanak kápolnát. A jelenés végén immár mindenki láthatta a csodát: a Nap egy ezüst koronghoz vált hasonlóvá, saját tengelye körül forgott hatalmas sebességgel, és úgy tűnt, le akar esni az égről.
    1967-ben VI. Pál pápa május 13-án Fatimában imádkozott a világ békéjéért és az Egyház egységéért, 1982-ben pedig ugyanazon a napon II. János Pál pápa látogatott el Fatimába hálából, amiért életben maradt az egy évvel azelőtti merénylet- kísérletben. A pápa felajánlotta az emberiséget a Szent Szűznek.
    Mexikóban az indián származású Juan Diego, aki 1525 táján felvette a kereszténységet, 1531. december 9-én, 57 évesen elindult a reggeli szentmisére. A dombon át vezető úton hirtelen zenefoszlányokat és szeretetteljes hangot hallott. Az egyik felhőn egy gyönyörűséges hölgyet pillantott meg, aki csodálatos szépségű fényt sugárzott, hosszú ruhája pedig úgy ragyogott, mint a Nap. A jelenés Szűz Mária, az igaz Isten anyjaként mutatkozott be. Az utolsó megjelenésnél 1531. december 12-én Juan Diego a Szűzanya szavára felment a dombra, és ott – a kemény tél ellenére – nyíló virágokat talált. Kötényébe rejtette őket, és elvitte püspökének. Amikor a püspöknél kitárta köpenyét, a virágok a földre estek, a köpeny belsején pedig egy finom rajzolatú ábrázolás volt: a Szent Szűz arca. Fejét földig érő fátyol fedte, kezeit imára kulcsolta.
    A jelenést követő 10 év leforgása alatt 9 millió indián tért katolikus hitre.

Morvai Matild, MA