Egy kis helytörténet
130 ÉVES LEHETNE
az adai Földműves-iskola (4.)

    Az előző számban tett kis kitérő után ismét előreugrok az időben és bemutatom, hogy az adai Magyar Királyi Földmíves Iskola megalakulásának és sikeres működésének milyen nagy (sajtó)visszhangja volt. A korabeli  közéletben igen jó híre volt az iskolának, ezért sok helyen találunk róla bejegyzéseket, megemlékezéseket.

Korabeli képes levelezőlap az iskoláról

Az adai m. kir. Földmíves-iskola végzős növendékei 1943-ban

    Az akkori (1880) „földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi magyar királyi miniszter, Tormay Béla miniszteri tanácsos és Bernolák Sándor miniszteri osztálytanácsos buzgósága ezek után csakhamar életre hívta ezen földmíves-iskolát, amennyiben a területet a község kihasította és Szobonya Bertalan igazgató kinevezésével az építkezéshez hozzáfogtak.”

    Az alapkő-letétel nagy ünnepélyességek közepette 1884. május 16-án meg is történt. Bár már október elsején az épületek teljesen készen álltak és 16 növendék várta az iskola megnyitását, a tanítás csak 1885. február 1-jén kezdődhetett meg, mivel az épületek csak addigra száradtak ki teljesen.
Az iskolát eredetileg 24 diákra tervezték, de tekintettel arra, hogy az első évre, 1884. október elsejére 16 gazda fia jelentkezett, mint elsőéves, már a következő évben 24 növendék helyett 28-at kellett felvenni. A következő években ez a 28-as szám sohasem csökkent, hanem szaporodott, úgy, hogy évenként 10-12, rendszerint házas, feleséges növendék, a szomszédos, szélső sorbeli házakban hózódott meg, ahonnan „a kötelességeik teljesítésére” az iskolába naponta bejártak.

    Megemlíthető az is, hogy a község áldozatkészségét, hogy 100 hold földet és 8000 forint készpénzt ajánlott fel, a Földmívelési minisztérium azzal viszonozta, hogy az adai növendékeket minden díj nélkül taníttatta és további négy ingyenes helyet biztosított a község szegénysorsú földmíves ifjainak (lám, milyen példás segíteniakarás az akkori „hatalom” részéről! Ezt mai nyelvhasználattal „szociális érzékenységnek” mondanák – a szerző megjegyzése.).

    1885. április elsejétől fogva a községtől 10 évre holdanként 7 forintjával a Tisza árterületében 35 hold rétterületet is béreltek sertéslegelőnek, azonban 10 év alatt hétszer is víz alá került, az utolsó pár évben pedig a nagy szárazságban alig használhatták, így a bérletet a továbbiakig felmondták.

    (Mellékletek Dr. Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai c. monográfiájából, Bács-Bodrog Vármegye I-II., Budapest, Országos Monográfiai Társaság)

Király János
(folytatás a következő számban)