Egy drogkarrier története
Kubiszyn Viktor Drognapló című könyvének bemutatójáról
Két osztály, harmincöt középiskolás diák, akik lélegzetvisszafojva hallgatják a szerzőt, figyelnek, olykor megborzongnak, majd el-elmosolyodnak, azután a döbbenet, iszonyat és félelem alakítja az arcokat.
A szerző pedig mesél, törökülésben összekuporodva, mesél egy igaz mesét, beszél nekik félemekről, kábítószerről, halucinációról, eltorzult emberekről, a pokol bugyrairól, amelyet tizenhat évnyi drogkarrierje alatt megjárt, amelytől már több, mint két éve megszabadult, de amelynek emlékei még ma is kísértik, s amelyről könyvet írt. Drogkarrierjének történetét vetette papírra, hogy mások ne jussonak el eddig, hogy még időben megálljanak, hogy el se induljanak.
Kubiszyn Viktor önéletrajzi műve a Drognapló egy tizenhat évig tartó drogkarrier története. Drogmátrix, pszichomátrix, mondják róla, beszámoló a földi mennyről és a pokolról, jó és rossz döntésekről. Kubiszyn az önéletrajzi dokumentumregény után is folytatta az írást, megírta a Foglaltházat, amely már szépirodalmi eszközökkel megformált történet, halucinogén drogregény, szociografikus metsze, spirituális megváltástörténet.
„A fogalaltház egy kikerekített zug, védett hely, kiszakított rész a valóságból, ahol önmagunk lehetünk, ahol önmagunk hiánya lehetünk.” (Kubiszyn Viktor: Foglaltház)
Két könyv, két történet mégis az életről volt szó, a kábítószeresek borzalmas mindennapjairól, az eltorzulás fokozatairól, béklyókról, állomásokról, amelyek sokak számára az utolsók, s csak kevesen szabadulnak, kevesen döntenek az élet mellett.
„Én azt tanultam drogrehabon, hogy a döntéseimért és a saját életemért én felelek. Nem a büntető törvénykönyv, nem valamelyik széptekintetű politikus, nem a civil szervezetek, nem az egyház, nem a mentorom, még csak nem is az Isten. Egyedül én. Tiszta ciki, de ez van. „ (Kubiszyn Viktor: Drognapló)
A két osztály fiataljai hallgattak, kérdeztek, hallgattak, válaszokat kaptak, s megint hallgattak, így ők... talán... el sem indulnak.
Kubiszyn Viktor könyvbemutatója október 21-én, az Ifix Ifjúsági Szervezet székházában a Mindenhol Egyenlők Vagyunk ifjúsági csereprogram részeként az Ifix és a csantavéri Flower szervezet révén valósulhatott meg.
Szöveg és kép: Józó Mónika