"Az anyanyelv az ember legszemélyesebb sajátja"
Teleki-díjat kapott a Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület

    A Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriuma Teleki Pál Érdeméremmel tüntette ki az adai Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesületet november első napjaiban. Az elismeréssel járó emléklapot és érmet Budapesten, a Parlamentben dr. Hódi Éva, az egyesület elnöke vette át, a Vajdaság Ma kérdéseire is ő felelt.
    Az érdemérmet, amely Rieger Tibor alkotása, "a szellemi honvédelem kiválóságai" kaphatják meg a Bethlen-alapítvány megfogalmazása szerint. A gyakorlatban ez mit jelent, mivel érdemelhető ki?
    – Nagy megtiszteltetés és egyben nagy öröm számunkra, hogy a Bethlen Gábor Alapítvány ebben az évben többek között egyesületünket tüntette ki ezzel az éremmel. Bakos István kurátor, a Teleki Pál Emlékbizottság tagja beszédében a következőképp fogalmazta meg a kuratórium döntését:  „A délvidéki magyarság kultúrája, a magyar nyelv pallérozása, oktatása és védelme ügyében két évtizede folytatott példás tevékenysége és közéleti szerepvállalása elismeréseként„ részesült a Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület ebben a kitüntetésben.

    Merjünk magyarok lenni! - áll az érdemérem hátoldalán. Az Ön számára, és az egyesület tagjai számára ez a mondat milyen üzenetet közvetít?
    –A mi tevékenységünk erről szól. Minden tevékenységünk a magyar nyelv és kultúra valamely vonatkozásával foglalkozik. Legyen szó egy tudományos tanácskozásról, egy nyelvi pályázatról, egy gyermekvetélkedőről, egy könyv megjelentetéséről, egy évfordulós megemlékezésről, egy irodalmi estről és sorolhatnám tovább, kiemelve a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napokat, az évente megrendezésre kerülő, határokon átívelő jelentőségű nagyszabású rendezvényünket. A nemzeti nyelv és nemzeti kultúra ápolása a nemzeti megmaradás szempontjából kardinális fontosságú kérdés. Ahhoz, hogy közösségként fennmaradjunk, számba kell venni szellemi értékeinket, ápolni hagyományainkat, értelmezni, értékelni a jelen sajátosságait. Az anyanyelv az ember legszemélyesebb sajátja, az anyanyelvvel való foglalkozás közösségi megmaradásunk szempontjából kiemelt fontosságú feladat.
    A díjátadó ünnepség Budapesten, a Parlament Vadásztermében zajlott. Nekünk, akik nem voltunk jelen, mit emelne ki, mi volt a legmeghatározóbb momentuma az eseménynek?
    – Az ünnepség színhelye, a Parlament már önmagában is megdobogtatja minden magyar ember szívét. Nem mindennapi élmény a Parlamentbe bemenni, menet közben megcsodálni a gyönyörű belső tereket, megállni, kicsit elidőzni a Szent Korona előtt, melyet díszőrség őriz. Aztán bemenni a csodálatos Vadászterembe, a széksorokkal szemben a falon impozáns festmény: Etele legyőzi Budát... Ünnepélyes volt a műsor, melyet a Himnusz eléneklése után Lezsák Sándor nyitott meg, majd az elhangzó laudációk után a díjazottak átvették az elismeréseket. Számomra természetesen az volt a legemlékezetesebb mozzanat, amikor a Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület nevében átvehettem az emlékérmet Lezsák Sándortól, és fogadtam a gratulációkat a kuratórium további tagjaitól. Szeretném kiemelni, hogy az ünnepségen nagy sikerrel közreműködött Törők Tilla adai népi hegedűs-énekes, aki a Szarvas Gábor emlékérem átadása előtt adai vonatkozású népdalokat adott elő.
    A kitüntetés nem csupán az egyesület, hanem az Ön munkájának elismerése is. Az Ön számára mit jelent mindez?
    – Nagy örömet és megerősítést. Közel húsz éve annak, hogy megalakítottuk a Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesületet, és a tagság megtisztelt a bizalmával, amikor ennek az Egyesületnek az elnökévé választott, majd a négyévente ismétlődő tisztújító közgyűléseken újraválasztottak. Ez az elismerés számomra ilyen megközelítésből azt is jelenti, hogy sikerült eredményesen tevékenykedni abban az irányban, amelyet célul tűztünk ki magunk elé.
    A kitüntetés milyen hatást gyakorol az egyesület munkájára? Mi lesz a következő lépés, milyen terveik vannak?
    – Továbbra is az anyanyelv és az anyanyelvi kultúra ügyében szeretnénk munkálkodni, mint eddig. Jövőnk és megmaradásunk szempontjából - és szívünk szerint is ezt tartjuk legfontosabb feladatunknak. Minden korosztályt szeretnénk bevonni ebbe a munkába – nagy hangsúlyt szeretnénk fordítani arra, hogy a fiatal generációk is minél előbb felismerjék ennek jelentőségét. Ez a tevékenység kitartó, folyamatos munkát feltételez. És van még egy dédelgetett tervünk, és reméljük, talán a nem túl távoli jövőben ez is testet ölt. Szeretnénk egy nyelvi irodát létrehozni, mely a civil tevékenységi formák mellett professzionális keretek között tudna foglalkozni a magyar nyelv környezetünkben felmerülő kérdéseivel.

Pál Zsófia