Fantasztikus Fanto emlékek

    Romantikus regényekben olvashatunk, vagy filmekben láthatunk olyan jeleneteket, amikor az elcsüggedt, reményvesztett bányász váratlanul egy jókora aranyrögöt talál, és utána már azt sem tudja, hogy mit kezdjen töméntelen gazdagságával vagy hova legyen örömében.
    Nos, 2010. január 10-én így jártam én is, amikor Nagy László nyugalmazott kéményseprő kezében megpillantottam a legalább száz esztendős, nagyméretű Univerzal Aplanat Extra Rapid francia típusú fényképezőgépet, amelyik Fanto Imre, egykori adai fényképész tulajdona, vagyis munkaeszköze volt, de 1944-es elhurcoltatása előtt Laci édesapjának, Nagy László kéményseprő mesternek ajándékozta. Hogy a történet még kerekebb legyen, a gyönyörű, mahagóni-keretes masina most meg már az én tulajdonom, hisz Laci barátom – mondván, hogy „te úgyis a fényképezés, meg a fényképezőgépek nagy bolondja vagy” – nekem ajándékozta! Nahát! Ettől nagyobb vagy szebb újévi ajándékot el sem tudtam volna képzelni magamnak, de örömöm még csak fokozódott, amikor egy halom régi fénykép között rámutatott egy csoportképre, amelyiken az adai Kultúregyesület zenekara látható 1926-ból, és amelyiken az ő édesapja mellett, szaxafonnal a kezében ott van maga Fanto Imre is, aki – ezek szerint – nemcsak vérbeli adai fényképész, hanem hozzáértő zenész, azaz szaxafonista is lehetett!
    (Ezért írtam többször is, ne csak fényképeket, hanem tárgyakat is gyűjtsünk és hozzuk is őket nyilvánosságra!)

Nagy László az Universal Aplanat Extra Rapid francia típusú fényképezőgéppel

Felső sorban hegedűvel Gál Sándor, harmonikával Csányi Ferenc, alsó sorban tamburával Török János, klarinéttal Kelemen …, szaxofonnal Nagy László, trombitával Párdutz József, szaxofonnal Fanto Imre, dobbal Pintér Sándor biciklis

    A képen még felismerhető Csányi Feri bácsi, sikeres színész-rendező (harmonikával), Párducz József – Józsi bácsi, a valamikori adai újságárus dinasztia emblematikus tagja, Gál Sanyi bácsi a kiváló rendező-színész és Laci édesapja, Nagy László kéményseprő, műkedvelő színész, zenész is.
    A sztori csattanója, vagy a hab a tortán pedig az, hogy miközben mi a nappaliban a most leírt leletekben gyönyörködtünk, addig a falról igazi Csontváry-képek néztek le ránk! Laci édesapját és édesanyját ugyanis annakidején Budapesten maga Csontváry Kosztka Tivadar portretírozta le, és a képek most itt vannak Adán, a családi örökségben.

Az állítólagos Csontváry-képek:

Nagy Lászlóné Mattigetz Szófia

Nagy László

    Nem, ez nem lehet igaz! Ezt magam sem hiszem! A történetben valahol valami hézagnak is kell lennie, mert ennyi szép, ekkora jó egy helyen úgysem lehetséges! A tulajdonos viszont győzöget, hogy ez a színtiszta igazság! Nyomatékul még a Kék Duna keringőt és az Akácos utat is elzongorázza nekem. Mit tehettem, hittem neki! (A festmények Csontváry-eredetiségéről a végső szót majd szakértőnek kell kimondania. Addig ne türelmetlenkedjünk!)
    De gondolkodjanak el e fölöttébb regényes történeten és rajta, gyűjtésre fel! Hátha akad még valami érdekes mutatnivaló régi tárgy a padláson, a szekrényben vagy a sufniban!