Télapóvárás utáni gondolatok a nagycsaládosoknál
Hogyan zártuk az évet?
Ez az év anyagilag még nehezebb volt az eddiginél, és azt hiszem a következőkben sem várhatunk jobbat.
Az évzárással nem volt gond. Szép télapóvárásunk volt. Igaz novemberben még főtt a fejünk, hogy hogyan is fogjuk megtartani, a mindig nehezen beszerezhető csomagokat biztosítani. Ám december közepén ránk sütött a nap. Világos Tibor adai alpolgármester urunk a tartományi képviselőház elnökénél, Egeresi Sándornál járt, és onnan kaptunk egy mentő telefonhívást, hogy: „Hány csomagra lenne szüksége az egyesületnek?” Alig akartam hinni a fülemnek! Egeresi Sándor 50 télapócsomagot biztosított a Tűzsziget Tiszamenti Nagycsaládos Egyesület és az adai, moholi szegényebb sorsú gyermekek részére. Így már nagyon nehéz lett a névsort felállítani, hogy egyesületi tag is, meg szegény sorsú is kerüljön a lapra. Mert nem győzzük hangoztatni, hogy a nagy család, a több gyermek vállalása nem kötelez a szegénységre senkit. Sok olyan család van az egyesületünkben, aki, örömünkre, nem szegény.
Még egy váratlan, nagy öröm ért bennünket a napokban. Ördög Róbert ismerősünk Újvidékről, a Keresztény Adventista Egyház lelkésze felajánlott 20 csomagot az egyesületünknek. Ez azért is öröm, mert így a falun élő nagycsaládos tagjaink gyermekeinek is jut ajándék, és ezt igyekeztünk még a karácsonyi ünnepek előtt szétosztani.
December 22-én a II. Helyi Közösség épületében 17 órai kezdettel került sor a télapóvárásra. A protokolláris nyitóbeszédet Krizsán Vilmos, a Vajdasági Nagycsaládos Egyesületek Szövetségének elnöke mondta el, Világos Tibor adai alpolgármester továbbította Egeresi Sándor üdvözletét, és megköszönte, hogy gazdagabbá és szebbé tehette gyermekeink karácsonyát. A II. Helyi Közösség elnöke, Sóti Ernő házigazdaként köszöntötte e jelenlevőket. Ezt követően az Aranykapu Művelődési Egyesület hagyományápoló csoportja betlehemezéssel szórakoztatta a gyerekeket. A Télapó érkezése sok gyermeket illemre, fegyelemre intett. Kissé megszeppenve hallgattak. A bátrabbakat kértük, hogy járuljanak Télapó elé, és mondják el, a csomagért cserébe, a tarsolyukba rejtett versikét. Sok ügyes gyerek volt, de volt, aki úgy döntött, hogy inkább még egy évet, kettőt rejtegeti szavaló tudását, és talán majd akkor. De minden gyermek szemében ott volt az öröm csillogása. Köszönjük jótevőinknek!
Csomagosztás a nagycsaládosoknál
A helyi közösség nagyterme zsúfolásig megtelt. Amiért egyik szemem örült, a másik meg sírt. Látva a tömeget, azt juttatta eszembe, hogy az év folyamán volt foglalkozás a gyermekek, képzések a szülők és fiatalok számára, ott nem tolongtak. Tudom, a csomag egy kézzel fogható érték, de beszélgetéseink vendégek meghívásával, műhelymunkák szakemberek vezetésével, sok mindenre rávilágíthatnak, tudást, tapasztalatot adhatnak. Az lenne egy igazi elvehetetlen érték. Egyesületet alakítottunk, hogy hasonló gondolkodású, sorsú családokat tömörítsünk. Betagosodtak a családok. Gondolom, azért hogy tartozzanak valahová, ám egy civil szervezet akkor tud segíteni, képviselni érdekeinket, erős lenni, ha minden tag legalább egy picivel hozzá is járul, ha egy rendezvény megszervezését többen vállalják, részt vesznek benne. Itt a programok megválasztására is gondolok, a döntésekben is kivehetik a részüket, ha jelen vannak a gyűléseinken. A szervezet akkor lehet anyagilag is erős, ha van egy mag, aki pályázni tud, és olyanok alkotják, akiknek a hátuk mögött ott az egész egyesület a program lebonyolításához, megvalósításához. Ezt nem igen szoktam érezni. Székházunk a főutcán van (Lenin u. 46.), tehát sokszor útba lehet ejteni. Abban a szerencsés helyzetben vannak tagjaink, hogy nálunk minden munkanapon személyesen is elérhetőek vagyunk. Lehet tájékozódni, mi minden történik az egyesület munkájában, mi az újdonság, mindamellett, hogy aktív tagjaink címére negyedévenként közleményt juttatunk el. Várjuk őket.
Sőt évek óta dolgozunk a családgondozási program megvalósításán. Önkénteseket toboroztunk, előkészítő szemináriumokat tartottunk, elkezdtük a családlátogatásokat, készülnek a családi fotók, és egy-egy témáról beszélgetéseket szerveztünk.
Még egy fájó gondolatom van, hogy nemigen van utánpótlás. Több család, ha a gyerekek megnőnek, érdektelenné válik az egyesület iránt. Pedig én ilyenkor számítanák a legjobban rájuk. Több az idejük, megvan a tapasztalat, sőt a gyerekeiket is olyan irányba kellene terelni, hogy ők is aktív tagjaink legyenek. Náluk is jelenjen meg az igény a nagycsalád iránt, hogy megőrizzük a nemzetünket, és jövője legyen közösségünknek.
Velez Teodóra, a Tűzsziget Tincse elnöke
