113. Zöld levél
A daru

    Késő ősztől kora tavaszig tart a daruvonulás időszaka. Ha nagyon zord a tél, akkor csak ősszel látjuk vonulásukat, és csak koratavasszal repülnek vissza fölöttünk északi, sztyeppés fészkelőterületük felé. Valamikor nálunk is rendszeresen költött, de ma már csak átvonuló, és ha a tél enyhe huzamosabb ideig is megpihen. Ilyenkor a kukoricaföldeken elszóródott szemekkel táplálkozik. Adán az Oromparton láthatók nagyobb számban, de megtalálhatók a bánáti pusztán, különösen a Törökbecse közelében lévő Sóskopón. Habár szigorúan védett madár, megtörténik, hogy lelkiismeretlen vadászok közéjük durrantanak, már ha sikerül közel jutni hozzájuk.
    A daru nagyon elővigyázatos, éber madár. Idősebb Plinius (sz. Kr. u. 23/24) Természetrajzában (X. könyv, 30.) írja: „Excubias habent grues nocturnis temporibus lapillum pede sustinentes, qui laxatus somno et decidens indiligentam coarguat. Ceterae dormiunt, capite subter alam condito alternis pedibus insistentes” (Éjjelre a darvak őrszemet állítanak, aki egyik lábával egy kis kavicsot emel a magasba. Ha figyelme lankadna, a kő leesik, és ő azonnal felriad. A többi daru ezalatt egyik lábáról a másikra állva, fejét a szárnya alá dugva alszik). Amikor tehát a csapat szedeget, vagy éjszaka pihen, őrszemet állítanak, akinek az a dolga, hogy figyeljen és jelezze a veszélyt. Régi nemesi családok, vagy egyházatyák kedvelt címermadara.  Plinius leírása óta egyik lábát felemelve tartva ábrázolják, benne egy kővel, ami – ha a madár figyelme lankadna – kicsúszna az ujjai közül és koppanása magához térítené a madarat, és lenne ideje figyelmeztetni társait a veszélyre. Az ilyen őrdaru rajzának latin nyelvű felirata „Me vigilante nihil timendum”, azaz „Ha én őrködöm, nincs ok a félelemre”. Érthető hát, hogy a középkorban kedvelt címermadár volt!
    Régen jóravaló vízmelléki falvak házainál háziállat is volt. A darvakat megszelídítve a házaknál nevelték, mégpedig a rétben fogott darufiókákból. Volt olyan falu, ahol húsz szelíd daru is volt. Péterrévén parasztudvarokban még a XVIII/XIX. századforduló idején is tartottak szelíd darut. Ezek voltak a baromfiudvar őrszemei.
    Akkortájt egy valamire való legény darutoll nélkül a lábát sem tette ki a kapun. A vásárokon a darvásztól lehetett darutollat venni egy-két köböl búza áráért, de a legények azt sem tudták melyiket válasszák, mert egyik szebb volt, mint a másik. Mégis inkább a ringósabb, fehér, göndör, baloldalas volt a darutollak netovábbja. Volt olyan is, hogy egy balos darutoll-csokor egy borjúért cserélt gazdát. Azonban a cseléd embernek darutoll nem dukált. Neki be kellett érnie a kakastollal.
    A daru a népdal (Darumadár fenn az égen hazafelé szálldogál; vagy Bujdosik a darumadár,/minden erdőszélen leszáll. / Hodne bujdosgálna szegény, / mikor ő is árva, mint én ,– Maros Küküllők vidéke), a költészet („Sok háborúimban, bujdosó voltomban, midőn darvakat látnék / Szép renden repülni s afelé hajlani, hol szép Júlia laknék, / El-fel fohászkodván s utánuk kiáltván, tőlük én így üzenék./ Balassi; „Fejem fölött míg őszi légen át / Vándor daruid V betűje szállt.” Petőfi Hazámban; „Átvonuló daru egyet-egyet krúgat.” Tompa; Szép Ernő így ír a Tüneményben: „A darvak, óh, azok a nemes darvak, akiket lesek keresek mindétig a Hortobágyon, akik jobban elbújnak az ember elől, mint a grófnék”.) kedvenc, fennkölt témája.
    Ez a fenséges madár egy életre választ magának párt, utódait pedig mindkét szülő nagy gonddal neveli. Nem meglepő hát, hogy a családi értékek szimbólumává is emelték. A japánok úgy tartják, aki megházasodás előtt 1000 papírdarut hajtogat, békés és boldog házaséletre számíthat.
    A daru a kínai mitológiában a fényesség ősprincípiumával, a yanggal áll kapcsolatban. A daru a tűz és a fém szubsztanciájával táplálkozik, ezért 7. életévében ún. „kisebb változások” mennek végbe rajta, 16. évében pedig „nagyobb változások”. A változások majd csak a 160. életévében fejeződnek be, ekkor a daru teste fehér lesz és tiszta, kiáltása felhatol az égbe.
    Az időszámítás kezdetétől fogva úgy tartották, hogy a halhatatlanok daruháton (főként fehér darun) járnak, repülnek az égbe. Ezért a darut gyakorta a „halhatatlanok darva”-ként nevezik. Törökországban az egyik legkedveltebb tánc: „darutánc” – a daru mozdulatait, szárnycsapásait szimbolizáló páros tánc. Csillagképet is neveztek el a daruról: ez a Daru csillagkép.
    Ha darvakat látunk, krúgatásuknak, V betűs alakzatuknak ezután szenteljünk több figyelmet!

Király János